Mit kezdjek magammal? Ennek nagyon csúnya vége lesz, de a véget már akarom, mert ez így nem élet.

A jelenlegi helyzetem előzménye, hogy próbáltam dolgozni és 2,5 évet őrlődtem, volt ebben sok munkanélküliség, de dolgoztam is, és kicsi félretett pénzem lett is (pár százezer), de az semmi, semmire se elég. Az egésznek a háttere az volt. hogy "majd dolgozom, szerzek pénz pesti albérletre". Aztán gyakorlatilag sodort az ár.

Most ott tartok, hogy megint munkanélküli vagyok. Volt 1 hónapja munkahelyem. Kitettek, mert "nem kellett ember", pedig már műszerésznek tanultam be, tudtam csinálni, szerettem, utca. Azért is tett nagyon padlóra, mert januárban is volt munkahelyem, ott is kb emiatt dobtak ki pár hét után... Most itthon ülök 0-24-ben, sehova se tudok itt menni, de tényleg sehova. Egy kicsi faluban vagyok. Pánikbeteg lettem, teljesen céltalan, és már testi tüneteim is vannak(remeg a kezem, meg pszichózisom is van sokszor), no meg állandó halálfélelmem. Próbálom tartani magam, néha ha van valami a ház körül azt megcsinálom, de mindennap egy szenvedés... külön hab a tortán, hogy altatóval alszom, mert keményen alvászavaros vagyok. Az külön kinyír. Meg már párszor összetörtem magam a lakásban bealtatózva.

Szóval itthon ülök pénz nélkül, cél nélkül, és még lefoglalni se tudom magam. Tuti megkapom itt is, hogy "keress munkát". Ja kerestem én, de tényleg semmi, most már tényleg semmi. Persze elmehetnék az ország másik felére, gondolkozom ezen, de az egész telem azzal telt, hogy erőszakosan, minden percem munkakereséssel telt, és a fentebb írt dolog lett az eredménye. Teljesen reménytelenségben vagyok. :(

Legjobban az bánt hogy a nagy álmom az egyetem, ami csak albérlettel oldható meg számomra azt is jobb ha feladom, mert ugye nincs anyagi fedezetem. :( Meg olyan állapotban vagyok, hogy sokszor tényleg odébb menni se tudok.

Felhívtam az orvost, mert hasonló lelki összeomlás miatt bekerültem a pszichiátriára télen. Mondta hogy feküdjek be. De mi a fsz értelme? A hely egy borzalom, meg nem mentális bajom van, hanem szociális.

Valószínű elmegyek valahogy a pályaalkalmasságira, de nem iratkozom be. Tönkrementem.... és elkésettnek érzem magam, nagyon bánom, hogy nem mentem érettségi után egyetemre, de nem tudtam, hogy ebből ilyen tortúra lesz.

A pszichológusom szerint közel vagyok az öngyilkossághoz, amit akar a franc de ez így 22 évesen nem élet, nem is élhetek így. Szóval ha lesz egy pont én nem csúszok tovább hanem kinyírom maga. Nem bírom ki itthon.

Mit csináljak szerintetek, is lenne a megoldás?

Pár emberrel már beszélgettem, meg itt gyakorin is, és igazuk van, hogy ilyen állapotban az első félévben kihullnék.