Ez beteges? Hogy fogadjam el magam?

Régóta szerettem volna ezt itt megkérdezni, hátha tud valaki segíteni.

Kezdjük azzal, hogy nagyon hiú vagyok; festem magam (Nem nagyon), amikor lehet tükörbe nézek stb. Sokszor látom magam szépnek, és meg is kapom a pozitív visszajelzéseket.

Viszont sokszor nagyon ronda vagyok. Egyszerűen megcsúnyulok. Nem tudom mitől változik meg az arcom, mert ugyanúgy festem magam ki, alszom eleget, iszom elég vizet is, de egyszerűen ronda leszek.

És itt kezdődnek a problémák. Ilyenkor mindenkit gyűlölök, egész egyszerűen nem tudok pozitívan gondolkodni, mindent sötéten látok. Ha elmegy mellettem egy férfi és rám se néz, legszivesebben felrobbannék a haragtól, és az van a fejemben, hogyha most nem a ,,ronda napiaim" lennének, akkor bezzeg utánam fordulna, ahogy akkor szoktak a férfiak mikor normálisan nézek ki.

Ilyenkor mikor tükörbe nézek és meglátom a fejem, elkap a sirógörcs, nehezen veszek levegőt, sokszor belemarok a bőrömbe tehetetlenségemben, hogy ilyen ronda vagyok.

Van barátom, aki akkor is gyönyörűnek tart, mikor én hányok a tükörképemtől. Ő ezekről semmit nem tud.

Próbálom magamban azt realizálni, hogy nem lehetünk mindig tökéletesek, nem tetszhetünk mindenkinek, és a legfontosabbat; ha Neki tetszem, más nem számít. De nem megy.

A ,,normális napokon" minden rendben, vidám vagyok, pozitív, energikus, segítőkész, de amikor nem tetszik, amit a tükörben latok, és ugyanezt látom az embereken, mindennek az ellentéte lesz.

Tisztában vagyok vele, hogy az ember akkor érzi jól magát, ha elégedett magával, de félek, hogy ez részemről beteges.

Még annyi, hogy alsóban a fiuk csúfoltak, hogy csúnya vagyok, volt, hogy el is takarták a szemüket, hogy ne kelljen rám nézniük. Valahol belül egy kicsit őket is hibáztatom mindezért.

Nem vagyok tinilány, mielőtt valaki ezt hinné, a húszas éveim elején járok.

Köszönöm, hogy elolvastad. Köszönöm előre is a válaszokat.