Hogy létezhet az, hogy ennyire szöges ellentétben álljon az, ahogyan mások látnak azzal, mint ahogy én gondolkozok saját magamról?

Ha szóba kerül egy beszélgetés alkalmával a személyiségem, akkor szinte minden alkalommal elhangzik a másik szájából, hogy mennyire vonzónak, és nőiesnek lát, sőt nagyon "szexinek", amire nem tudok mit reagálni, mert én magamat cseppet sem érzem nőiesnek. Az, ahogyan a fejemben létezek, abszolút "antinőies", és nem értem, hogy ennek miért az ellenkezőjét látják bennem? Létezhet ilyen ellentmondás?