Még mindig akarom ezt a karriert, vagy csak hozzászoktam? Miért vagyok ennyire ambíciózus, amikor csak nehéz tőle az élet?

Szeretek alkotni, és már vagy 14 éves korom óta videójátékokat babrálok, hogy a kreálmányaimmal örömet szerezhessek másoknak.

Jelenleg 22 vagyok, 2 éve próbálok már tényleges saját egyedi játékokat készíteni, mondván, hogy már megvan a tudásom ahhoz, hogy teljesen nulláról építsek fel egyet.

De az utóbbi 2 évben csak egy csomó ötlet született, meg pár negyedkész prototípus, mert vagy kezdés után valamennyivel elvetettem a projektet, vagy már odáig se jutottam el, hogy belekezdjek.

Mindig azt hallom és arra gondolok, hogy olyan játékkal biztos nem hagynék fel, amivel én is igazán játszanék.

De kezd egyre biztosabbá vállni bennem az, hogy játékokkal már nem is tudok játszani 10 percnél többet, csak olyan játék tud lekötni igazán, amit a barátaimmal játszok.

Egy ideig erre összepontosítottam, hogy oké, akkor valami kompetitív csapatjátékot készítek. De ez egy nagyon nagy feladat erőforrás ügyileg, és kreativitás gyanánt is. Ezért is döntöttem úgy, hogy az X. sikertelenség után kisebbre teszem a lécet. De ekkor meg az előbb említett problémák lépnek fel: nem sok motivációm van, ha össze-vissza azt érzem, hogy ez nem is élvezném.

Szóval itt vagyok már megint eltévedve, nagy ambíciókkal, amiket nem tudok teljesíteni, elégedetlenül, miközben mások örülnek, ha van egy napi 8 órás munkájuk, amiből megélnek, munka után pedig mindenféle dologgal töltik az időt. Én pedig valami maradandót akarok itthagyni a Földön, ami kötődik hozzám, körbefonja az életemet.

Ez az, amit akarok, vagy csak már hozzászoktam? Nem igazán tudok elképzelni más hasonlót. Ha nem játékot akarok csinálni a közösségnek, akkor még nehezebb a feladatom, mert pl. egy facebook szintű közösségi szolgáltatás kitalálása még nehezebb a mai piacon.

Hogy csináljak olyan dolgot, amit még ha elméletben mások is használnának, én nem, és úgy meg mi értelme van egésznek? Kezd olyan érzésem lenni, hogy ebbe a területbe már belefásultam, de aztán mindig jön valami, amitől újra kedvet kapok, de végül mindig rájövök, hogy ez is egy szar ötlet.