Ha megbántanál valakit, aztán eltűnne, magadra haragudnál amiért akkor megbántottad, vagy rá amiért eltűnt?

Attol függ.

Ha nagyon megbántottam megértem ha eltűnik de kb nem is hatna meg.(mivel elve nem bántok meg olyat szandekkal aki fontos)

Ha kicsit bantottam meg es azert tunik el ill azzal indokolja, rám terheli a felelosseget a kapcsolat megszuneset, akkor valojaban szerintem nem a megbantas miatt tűnt el, amugy is lelépett volna.

Ha megbántanék valakit akkor azért haragudnék magamra, mert nem akarok rosszat senkinek, de néha előbb beszélek és aztán gondolkodok.

Persze megbántás és megbántás között óriási különbségek vannak. Ha valami apróság miatt tűnik el, akkor valószínűleg csak a megfelelő pillanatot várta hogy lekoptasson, hogy ne ő legyen a rossz. Azért haragudnék. De aki menni akar had menjen szóval annyit nem érne hogy elcsessze a napom

Attól függ.

Mert ha az őszinteségem bántó másoknak, és ő azért megsértődik, az ő baja.

Nem fogok azért hazudni, hogy ő jól érezze magát, meg ne sérüljn a lelki világa.