Szánalmas vagyok, hogy tehetetlenségemben azt csinálom, amit normálisan soha nem csinálnék?

Soha nem voltam az a magamutogató nőcske, de annyira nyomorultnak érzem magamat, mivel tetszik egy férfi, de az egy üresfejű, szőke, mindenét mindig kipakoló nővel van együtt. Nem szorulnék rá arra, hogy én is szűk és mélyen dekoltált ruhákban járjak, de annyira kiábrándultam már mindenből, hogy látom, hogy kivel van, minden héten valami poszt ugrik elő, hogy itt meg ott járnak. Annyira fáj és tehetetlen vagyok, nem tudok felejteni, nem találok magamnak mást, nyomorultan egyedül fogok meghalni.

Mostanában nyár közeledtével egyre inkább a fenn említett dekoltált ruhákban járok magassarkú cipővel. Tudom, hogy minden bók a melleimnek és lábaimnak szól, de legalább úgy érzem, hogy nem vagyok egy csődtömeg. A legrosszabb pedig, hogy nem úgy veszem ezeket a ruhákat, hogy akkor minél kihívóbb, hanem úgy, hogy tetszenek.

25N