Nincs érettségim, attól még élhetek teljes értékű életet?

Azért hadd tegyek hozzá valamit. az 50-60-as években egy érettségi maga volt a csúcs, sok helyen közép vezető lehetett valaki, sőt pld. a mezőgazdaságban telephely vezető. A 70-es években már csak szakmával együtt ért valamit, de akkor még mindig vezető lehettél valahol. 80-as években már nem sokat ért, azóta pedig semmit. Ha ma egy munkahelyet megpályázol, szembesülni fogsz azzal. hogy a versenytársak ugyanarra jelentkeznek érettségivel, technikusi minősítéssel, közép vagy felsőfokú vizsgával. Szerinted kit fognak felvenni? Ha téged azzal bíznak meg, hogy keress egy adott munkára munkaerőt, akkor te kit vennél fel? A magasan kvalifikált munkaerőt, vagy a 8 általánost végzettet? Ma egy olyan világban élünk, hogy papír nélkül semmire nem mész. Egyszerűen nem tudsz olyan állást vállalni, hogy azzal sok pénzt keress. A nőkről annyit, hogy ha férjet keresnek, akkor apát is keresnek, és ugyan úgy versenytársaid lesznek. Azt írtad itt előbb, hogy tanulási nehézségeid vannak. Legszívesebben egyetemre mentél volna. Nos az a helyzet, hogy ez nem biztos - feltéve ha 50 évesen akarsz orvosira menni - hogy elúszott. Sokféle tanulási nehézség létezik, ezek mind fejleszthetők, és akár el is hagyhatók. Lehet, hogy csak egy tanulás technikai módszert kellene megtanulni. Sok egyetemista bukik bele abba az első évben, hogy nem tanultak meg tanulni, de amikor végre rájöttek, hogy hogy lehet nagy anyagokat megtanulni, 4-esnél rosszabb jegyük nem volt. Ezt kell megtanulni, ha ez megvan akkor már szabad a pálya, lehet elég lenne egy jó pedagógus. Az agyat ugyan úgy lehet fejleszteni, mint a testet, semmivel nem nehezebb. És egy életre szól.