Innen hogyan tovább? Nem látom a kiutat.

A helyzet röviden és tömören annyi, hogy szeretnék továbbtanulni, ezért úgy döntöttem dolgozom, itthon.. Olyan helyen lakom, hogy nulla lehetőség de a makacs fejemmel úgy voltam, hogy megcsinálom, méghogy nem lehet dolgozni. Ment is a dolog, csak egy tanfolyam ami pontot adott volna, nem indult, nekem meg a munkanélküliség volt a feltétel, hát felmondtam. De átvertek vele, azóta 70%-ban munkanélküli voltam... a helyzetben teljesen összeomlottam, decemberben pszichiátriára kerültem, úgy voltam, hogy a nevemet se tudtam leírni, itthon meg egyszerűen kikészültem, mert nem lehet a 4 fal között ülni és baszni a rezet, ebben az ember tönkremegy.....

Most 1,5 hónapja dolgoztam, kirángatott a totál elmebajból szerettem is csinálni, erre ma meg mikor dolgoztam odajött hozzám egy kisfőnök és közölte velem, hogy kirúgtak, mivel "visszaesett a termelés, nem kell ember". Totál összeomlottam megint. Az irodában meg két perc alatt elintéztek egy pici papírral, meg mikor leadtam a kártyám közölték, hogy megtarthatom a kulcstartót. :(

Fáj az egész. Úgy meg pláne, hogy keményen hajtottam, meg dicsértek, meg már műszerésznek tanultam elvileg.

De nem is ez érdekel meg a pénz, hanem ahogy jártam, az összkép. 2 évet dobtam el gyakorlatilag, és ebben a 2 évben csak őrlődtem és tönlrementem. Semmi lehetőség itt a közelben de a fél megyében se, tényleg kajakra semmi, egyszerűen rettegek attól, hogy visszaesek abba az állapotba, amiben voltam, mert nekem akkor végem. Be van adva a jelentkezésem, meg 100%, hogy felvesznek de szeptemberig én megőrülök itthon, és ha arra gondolok, hogy a legszebb éveimből ment a levesbe ennyi, ráadásul így, akkor bekattanok. Egy pici faluban lakom a semmi közepén. Mi lesz velem, mit csináljak? Már eddig is a határán voltam hogy kárt tegyek magamban, így kell elintézni egy fiatalt, aki dolgozni is akar? :(