Ti elfogadnátok, ha minden hónapban a fizetésem 10%-át jótékony célra fordítanám?
Réges-régen olvastam egy ősi szokásról (babonáról), hogy ha az ember a fizetésének/bevételének egy tizedét valami jótékony nemes célra fordítja, akkor azt később többszörösen kapja vissza.
Megtetszett ez a gondolat, és elkezdtem alkalmazni, még sok-sok évvel ezelőtt diákmunkás koromban, akkor az a 10% csak pár ezer forint volt havonta, azt mindig vagy odaadtam kéregetőknek vagy mikor már több összegyűlt elküldtem valamelyik jótékony szervezetnek (legtöbbször olyanoknak, akik szegény gyerekkel foglalkoznak). Aztán teltek az évek, és lett rendes állásom, és ugyanúgy tartottam magam ehhez a szokáshoz, így egyre több pénz lett az a 10%. Hogy emiatt-e vagy sem, azt nem tudom, de az évek múltával egyre többet és többet kerestem, és így már mégannyira sem akartam abbahagyni ezt a szokást, mert hát ki tudja, lehet tényleg a jótékony célra fordított pénz sokszorosan tér vissza.
Aztán egy 2,5-3 évvel ezelőtt megismerkedtem egy nővel, akivel egyre komolyabb lett a kapcsolatunk. Pár hónap elteltével neki is meséltem erről a szokásomról, kicsit furcsának találtam, de mondta, hogy oké, végül is mindenki költ valamire, van aki dohányzik, horgászik, vásárol stb.
Most már így 30 évesen lassan aktuálissá válik az esküvő, és a gyerek is, és a leendő feleségem egyre negatívabban áll ehhez, és pár hónappal ezelőtt elmondta anyósoméknak is, azóta pedig elszabadult a pokol.
Minden egyes alkalommal elmondják, hogy persze jó dolog meg szép dolog ez, de inkább a gyerekre kellene félretenni, hisz csak gondoljak bele, ez évi szinten közel egy millió, az 18 év alatt 18 millió, és abból 18 évesen akár még egy lakása is lehet a gyereknek. Igazából anyósomék véleménye nem különösebben érdekel, de a barátnőmé igen, pláne most így esküvő és gyermekvállalás előtt. Ha ezt most nem beszéljük meg egyszer és mindenkorra, akkor állandóan elő fog jönni.
Alapvetően megértem a véleményüket, de azért van bőven tartalékunk, nem fog a gyerek semmi alapvető dologban hiányt szenvedni. Maximum 18 éves korára nem kap lakást - megjegyzem én se kaptam - hanem majd megdolgozik érte. Egyébként is úgy gondolom, hogy az ember azt becsüli meg igazán, amiért megdolgozott.
Lehet, hogy ez az egész csak egy babona, de egyrészt jó célt szolgál, másrészt pedig nekem az eddigi életem folyamán szerencsét hozott, "visszakaptam" azt a pénzt.
Ti mit gondoltok, mit tennétek a helyemben?
válasza:"De először szeretnénk egy kis kertes házat az agglomerációban (ehhez hitel is kell majd), valamint a barátnőm is szeretne egy autót a közeljövőben, és amennyire lehetőség nyílik rá majd utazni is szeretnénk."
Tehát úgy szórod a pénzt, hogy eközben még hitelt is fel kell venned, ha majd bármilyen alapdolgot meg szeretnél venni, avagy ha utazni szeretnél???!
Valld be, hogy kamu, mert annyira hülye ember nem létezik, aki -gyakorlatilag- banki hitelből "jótékonykodik"!!
válasza:Kérdező, jó, ha ilyet megtehetsz, DE nagyon figyelj oda arra, hogy tényleg ne használjanak ki.
Volt egy ismerősöm, ma már csak távoli ismerős, egy időben sokat beszélgettem vele, jóban voltunk. (állítólag) megszorult anyagilag, segítsem ki. Oké, nem nagy összeget kért kölcsön, nekem is éppen úgy volt, hogy tudtam nélkülözni azt a pénzt. Aztán ezt egyre többször eljátszotta, és egyre pofátlanabbul. Amilyen gyorsan csak tudtam, elzártam a pénzcsapot.
Aztán volt egy másik eset, rokkant és rákos ember, neten kért adományokat. Ekkor már gyanakvó voltam, idegenekkel meg főleg. Nem adományoztam, csak elkezdtem beszélgetni vele és követtem az oldalát. Egyszercsak azt látom, hogy közzé tett magáról egy képet, amin dohányzik. Nem érdekelt, hogy honnan szerezte, ha én lennék rokkant és rákos, nem tetézném még a bajt ezzel is, számomra itt vált hiteltelenné, és úgy gondoltam, ilyen embernek nem akarok egy fillért sem adakozni.
Aztán utcán láttam nem egy olyat, hogy kéregetők eljátsszák a hattyú halálát, majd szép vidáman elsétálnak, mikor nem annyira figyelik őket mások. Mellesleg itt is olvastam már, hogy szépen lehet "keresni" koldulásból...
Szóval azt mondom, ne legyél balek, segíthetsz, remek dolog, csak legyél körültekintő is abban, hogy kinek és miben segítesz.
Mellesleg tényleg, ha szívből adsz és teszel jót, az valahogy visszatérül az életedbe (a rossz is), de nem csak anyagi vonatkozásban. Jótékonykodni másképp is lehet. És tudod, számomra szimpatikusabb az, aki tettekkel is jótékonykodik, mint az, aki csak kiállít egy csekket és ennyivel letudja. Én például a példámmal is szeretnék másoknak segíteni, a saját tapasztalataimból merítve, sokszor ez is nagyon sokat jelent valakinek, aki pont olyan problémában van, amit én mondjuk már átéltem és megoldottam, vagy külső szemlélőként tanultam mások esetéből, és ebből merítek... stb.
válasza:A kérdésből és a hozzászólások nagy résznél is az látható, hogy tényleg alacsonyan van az a bizonyos kerítés!!
Látom, hogy sokan nem fogták fel, hogy senki sem adakozik havi 80ezreket úgy, hogy eközben az alapvető céljait is csak bankhitelből képes megoldani.
Egyik kezével adakozik, a másikkal meg fizeti eközben a magas banki kamatokat és a hitelét.
KAMU!
Két dolgot javasolnék csak számodra.
- Ne használj olyan szavakat, hogy soha, senki, mindig, mindenki, mert nem ismersz minden egyes embert, minden egyes élethelyzetet
- Tanulmanyozd légyszíves mire való a hitel
Legyen szép napod! :)
válasza:Kb a 27. válaszban elhangzott szerintem egy telitalálat: a csövesek egy része igenis ki tud törni, nem mind, mert nem teljesen egyformák a körülményeik paramétereik, kpességeik stb.
DE viszont: nézz körül, számos pesti csöves napi több ezer, akár tíz ezer(!) Ft-ot lejmol össze, munka nélkül! Mások meg kevesebb, mint a feléért megszakadnak!
És nem értek egyet avval, kérdező, hogy az ivás bárkinek is megoldás volna,
avval meg pláne nem, hogy támogatni kéne mások ivászatát!
Evvel kapcsolatos a kérdező kommentje, idézem, majd reagálok arra is:
"Csövesek és az ital
Nem értek egyet Veled, beszélgettem már jópárszor hajléktalanokkal (nevezzük inkább őket így), és teljesen meg tudom érteni, hogy isznak. Másként azt az állapotot nem lehet kibírni, és én személy szerint becsülöm őket, hogy kibírják, én biztosan inkább öngyilkos lennék, mintsem az a vegetatív létezés.
Egy ilyen helyzetből szinte lehetetlen kitörni"
Nehezebb helyzetben voltam összességében és évtizedekig, mint sok hajléktalan. Olykor csöveznem is kellett, bár cska néha, és nekem másfajta nehéz körülményeim voltak.
MÉGIS önerőmből önmagam jöttem rá nagyon sok lényeges dologra, kísérleteztem ki, mert magamra voltam utalva ilyen vonatkozásban, ahogy érzelmileg is. Évtizedekig zaklattak, és akkor finoman fogalmaztam.
MÉG SINCSENEK káros szenvedélyeim! Alkoholt alig próbáltam, amikor anno nagykorú lettem, csak pár évig, azonban se korábban, sem azóta egyáltalán nem iszom.
Drog, dohányzás: sose próbáltam.
Igenis, hogy törekedni kell megoldásokra még akkor is, ha éveken át nem lehet egyről a kettőre jutni, mások hibája miatt. És tehát önhibámon kívül szenvedtem évtizedekig, de kitartottam, és lassan bár, de remek képességeim miatt javul a helyzetem, igaz, egyes körülménybeli változások is kellettek. És amíg lényeges lehetőségem nem is volt mások miatt változtatni, addig legalábbis fejlesztettem magam több téren, sikeresen.
(Egy analógia: aki börtönben él, lehet akármilyen ügyes, igen kicsi az esély, hogy meg tud szökni, és ha mégis, akkor állandóan bujkálnia kell. De ha meg hivatalosan végre szabadul, akkor is igen nehéz az élete, mert ugyebár a körülötte élők megbélyegzéseitől kell tartania, és még a megélhetése is emiatt nehézzé válik, pl munkát találnia stb.
Ez áttételes analógia az elmúlt nehézségeimre, mivel büntetlen előéletű, becsületes ember vagyok, de valami ilyesmi állapotot képzelj el.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!