Miért vagyok ennyire dühös?

18 éves srác vagyok, és mostanában minden feldühít, és mindent gyűlölök. Semmiben nincs sikerélményem, semmi nem jön össze, minden kis apróság ami rosszul sülhet el, rosszul sül el. Egyre többet ütöm az asztalt meg a billentyűzetet játék közben, mert soha nem sikerül bennük semmi, ezért már meggyűlöltem a gépemet is. Gyűlölöm a sportokat, mert nem vagyok jó egyikben sem, sima testedzéshez pedig lusta vagyok, amiért magamat is gyűlölöm. Gyűlölöm az önbizalomhiányomat, azt hogy sose volt még barátnőm, hogy kövér vagyok, lusta, és béna. Gyűlölöm hogy rossz a szemem, kicsi pénisszel születtem, bármiféle tehetség nélkül, és ez kezd rajtam kijönni. Semmiben nem vagyok jó, soha nem sikerül semmi, és egyre idegesebb vagyok. Érettségi előtt állok úgy, hogy a tanulás se az erősségem, mert képtelen vagyok koncentrálni, annyira nem érdekel semmi amit meg kéne tanulni, és ez is egy baj: nem érdekel semmi. Nincs olyan hobbim, amit azért csinálok mert szeretem, egyszerűen nincs kedvem semmihez, mert tudom hogy úgyse működne, hiszen az utóbbi 9999 alkalommal se működött. Ezek miatt mostanában nagyon ideges vagyok, a legkisebb dolgon is felidegesítem magam, és ordibálok magammal meg a levegővel. Iskolapszichológusnak lenne értelme?