Ha elindulsz egy úton, utána mennyit vagy hajlandó módosítani rajta?

Alapvetően az életút nem a körömszakadtáig való ragaszkodásról szól, méghozzá a saját érdekünkben, hiszen sok sok frusztrációt begyűjtenénk.

De! Mindenkinek vannan céljai, vágyai. Vannak fontos és kevéssé fontosak. Vannak, amiből könnyen enged, vannak, amihez ragaszkodik az ember. És akkor nem beszéltünk arról, hogy a személyiségünk fejlődésével néha homlokegyenest átértékeljük a dolgainkat és új alapokra helyezünk mindent. Aztán meg sajnos, bár sokan elbagatellizálják, de igenis vannak olyan külső tényezők is, amik hatnak az életünkre.

No meg néha paradox vágyak is vannak.

Nem akarlak untatni, de van az én életemben is ilyen.

Gyerekként szerettem volna, hogy Porsche tulajdonos legyek (ekkoriban ez puritán sportkocsit jelentett, nem felfújt luxusszörnyeket) de nagyon vonzott a tűzoltó munkakör.

Anyámék elkeseredtek, hogy a kicsifiuk hogyhogy nem egy aktatáskás öltönyös külkereskedő akar lenni, hogyhogy nem diplomás, hogyhogy nem nyelvenbeszélő. Én meg azon akadtam ki, hogy nem vették figyelembe hogy én mit akarok.

A Porsche vágyamat meg egy irracionális marhaságnak tartották.

Párkapcsolatra is vágytam, hosszúra, jóra, harmonikusra.

Első munkahelyem a Tűzoltóság volt még 1990ben. Csak polgári alkalmazott, mert nem voltam katona, akkor ez kellett hozzá. Így nem tűzoltó voltam, hanem raktáros a javítóbázison.

De az akkori énem úgy élte meg hogy sok a scheggfej a cégnél, sok értelmetlen hatalmi dráma van, tehát hamar eljöttem, és elvetettem a tűzoltóság gondolatát.

Beszippantott a családi vállalkozás. Nem lettem öltönyös, de kisvállalkozás jelleggel apámmal és a húgommal csináltuk a céget, amit apám privatizált a rendszerváltáskor. Ez is kompromisszum volt, mert a nyomdász szakma volt a végzettségem, de sosem szerettem, csak eszköz volt a keresethez. De eleivel a cég jól ment. Én a technikai átszervezésekben és a szakmai dolgokban nagyon jó lettem. És ebben egy ideig sikeres is.

Plusz ingatlanbefektetéseink is voltak. No aztán lett Porsche is. Meg lett egy barátnőm is. Éltünk éldegéltünk egy középosztálybeli polgári családként.

Aztán lett válság is. (Vaálságh-nak gúnyolom, mintha személy lenne)

Cég kuka, csóróság, Porsche eladás, ingatlan eladás, adósság, adóhatósági nyűgök, munkanélküliség, szakítás 15 év után, (nem én akartam).

Tehát sajnos a csodálatos álomvilágom ha nem is hirtelen, de pár év folyamattal nullává vált.

A semmiből próbálom magam újjáépíteni. Eleinte volt alkohol, cuccozás, majd ezt inkább felváltotta a tudatosság, mára a Zen.

Párkapcsolat immár 5 éve nincs. Amik voltak, azokat nem emlegetném.

Autóm is van, de csak átlagos.

Volt pár munkahelyem az elmúlt években, de nem tudtam megmaradni benne. Most szabadúszóként, magánzóként élek, inkább kevesebb pénzből, de szabadon. A szingliséget is szabadságnak fogom fel.

És két évvel ezelőtt önkéntes tűzoltó lettem. Tehát vállalok szolgálatot, vonulok, beavatkozunk stb.

Úgyhogy így, 46 évesen visszanézve azt kell mondanom, hogy bár zavaros és hullámvasutas az életem, de amiket kiskoromban kitaláltam magamnak, azok meg is valósultak. Ám szomorú, hogy a múlandóságuk miatt el is vesztettem őket.

Jó volt cég résztulajnak lenni, Porschézni, párommal jól lenni, nagy, többgenerációs házunk van, de kis ideig még totál külön házam is volt fénykoromban.

Nem sírok rívok, igyekszem kihozni a pillanatból mindig amit lehet. Ebben nagyon jó a Zen buddhizmus, és a tudatosság. De azért még vannak ambíciók, tervek. 46 évesen nem akarom eltemetni magamat.

már miért ne választanám az egyre jobbat?

világos indok?

Ez attól függ, mi az a cél, mennyire akarom, és a könnyebbnek látszó út elvezet-e hozzá vagy csak látszatmegoldást ad, és a valódi célomat nem érem el vele.

Ha mondjuk két utazási iroda közül kell választanom ugyanarra az utazásra, azt választom, amelyikkel jobbak a tapasztalataim (vagy jobbak a visszajelzések), még akkor is, ha egy kicsit drágább a másiknál, ami viszont ügyetlenkedik és rosszul szervez.

Ha fitt akarok lenni, akkor sportolni kell, és erőfeszítéseket kell tenni, el kell viselni, hogy fájni fog, fáradt leszek, leizzadok, ehhez nincs könnyebb, csak könnyebbnek látszó út, de valódi eredményt a könnyebbnek látszó út nem ad.

Aztán van, hogy vásárolni akarok mondjuk fagyit, de a kedvencem épp nincs a fagyizóban, mert nemrég fogyott el, ettől még azért van másik, amit szintén szeretek, tehát azt veszem. Nem fog kevésbé jólesni a tikkasztó hőségben.

Szerintem folyamatosan lehet és kell is változtatni a terveken. 18 évesen nem tudod mit fogsz gondolni 30 évesen. Ahogy ma sem tudod, milyen lehetőséget hoz a holnap.

Én azt gondolom, hogy mindig arra kell törekedni, hogy a lehető legjobbat ki tudd hozni abból amilyen lehetőségeket az élet eléd gördít. Nem szabad görcsösen ragaszkodni valamihez, amit évekkel előtte gondoltál. Főleg akkor, ha közben kiderült, hogy az valójában nem is járható út.