Mit gondoltok arról hogy megkönnyeztem az autóm eladását?

Első autóm volt, még középiskolás koromból. Egy újabbat, szebbet és jobbat akarok már nemsokára venni és úgy döntöttem hogy akkor itt az ideje búcsút inteni. Lassan egy hónapja hirdettem már, 3-an voltak is megnézni de nem vették meg. Addig igazából fel se fogtam hogy nem látom többet. Szombaton volt itt egy srác aki megvette. Nagyon örültem neki. Boldogan írtuk alá a papírokat, pénzeltünk. Majd mikor láttam elgurulni az utcából beütött a tudat hogy többet nem jön vissza. Be kellett mennem, mert könnybe lábadt a szemem, és azóta is mikor rágondolok szörnyű érzésem van. Eszembe jut mennyi helyen voltam vele, a közös élmények és hogy élveztem hosszú éveken keresztül. Első vezetésektől kezdve mikor még kezdő voltam és görcsös gyomorral mentem, egészen a suliba és munkába járáson keresztül a nyaralások, a fiatal autós bandázások és élmények. Még most is furcsa hogyha kinézek a kertbe akkor nincs ott, és rossz a tudat hogy többé nem is lesz. Jelenleg úgy érzem hogy nem kell a jobb meg szebb amit eddig akartam, hanem az kéne vissza. Azóta rányomta a hangulatomra a bélyeget, ma is a munkahelyen egész nap ezen agyaltam.