Hogyan érjem el magamnál, hogy ne érdekeljen mások véleménye?

Sajnos nehéz lesz, és azt sem tudom, hogy lehetséges-e a változás, de mindenféleképpen tanácsolok valamit. :)

Egy jó kis könyv szól erről (pszichotükör), hogy a kisgyermeki én, miként kap a szülők, társadalom által külső vs belső elismerés alapú visszajelzéseket.

Tömören: A lányok a szép hajukért, a kellemes viselkedésért, a társadalom kénye kedve szerint való életért kapják a "jó pontokat", míg a fiúk a teljesítményükért (általában). Jót alkotott, ügyesen rugja a labdát, nem baj ha nem gól, de legalább "odatette magát", míg a lánynak elég ha "szép".

Ez az apró nevelési különbség adja a női nemnek az állandó (néha kényszeres) megfelelési kényszert, ami nem feltétlen rossz! (lásd a férfiakat, akik senkivel se törődnek, büdösek, igénytelenek, és még mindig a focit szeretik...)

A lényeg, hogy olyan dolgokat kell keresned, amit szerets csinálni, társadalmi elismeréstől függetlenül, majd olyan örömforrásokat kell kialakítanod, amit TE szeretsz, és a társadalom (talán) nem.

Onnan tudod, hogy az örömöd egyéni, és nem a társadalom által generált, hogy ha nem mondod el SOHA senkinek, amit csinálsz, akkor is jó kedvet ad!

Ne a visszajelzésből éljen a hobbid, hanem az elkotásból, az önmegvalósulásból.

Azért lesz nehéz, mert már "vén" fejjel, kevesebb dolog felé van olyan pezsgő érdeklődésed, mint gyerekként, ezért sokan bele is buknak az egyéni örömforrások keresésébe, és ÁLLANDÓ külső (új) forrásokra térnek vissza. (mert a divat, a társadalmi menőség, elismerés is folyton változik)

Aki viszont a saját világából él, onnan merítkezik az öröme, lehet konstans dologra építette az életét. (lásd a magának való férfi társadalmat, akik egy életen át képesek mozdonyokat farikcsálni, vagy motorozni, vagy pecázni, stb...)

Egyik oldal sem jó, vagy rossz, jobb, vagy rosszabb a másiknál, nehogy így értelmezze valaki!

Mind a kettőnek megvan a szépsége, és a létszükséglete, tehát csak mértékkel akarjunk saját boldogságforrást keresni, mert különben gépekké válunk, akiket nem érdekel a társadalom véleménye. :)

Hát gondolj arra, hogy ami neked rosszulesik és szomorkodsz miatta, az a másiknak semmit sem jelentett és miután kimondta az adott dolgot, el is felejtette.

És hogy akármilyen is vagy, valakinek biztos nem fog tetszeni,de ez igazából nem befolyásolja az életedet.

Az önbizalmad az ÖNbizalom, tehát csakis belőled táplálkozik. Ha más véleményének hiszel, akkor is valójában magadnak hiszel.

Egy bók jól eshet, de nem befolyásolhatja azt, hogy miként gondolsz magadra!

Tehát ha szeretnél magabiztos lenni, akkor az csak és kizárólag önismereti munka.

Nekem ebben segítettek könyvek. Torrenten érdemes keresgélni akár.

A másik pedig az asszertív kommunikáció, mint belső kommunikáció. Nagyon jó, hogy mindent megbeszélhetek magammal. Így tudom mit kell tennem azért, hogy boldog legyek. Külső vélemény kizárva, csakis magam miatt vagyok boldog, és ez a legjobb 🙂

Bárki mondjon bármit, amikor az ember talál magának egy barátot, akkor ez a probléma drasztikusan javul

az egyetlen probléma, hogy a mai világban nagyon nehéz barátot találnia az embernek magának

Amíg nincs visszajelzés addig hiába szereted önmagad én azt gondolom, ezt csak rövid távon lehet csinálni, de ha senki nem akar barátkozni veled(vagy legalább is tudat alatt ezt hiszed) akkor nehéz kimászni belőle, az egyetlen megoldás ami nekem működik, hogy amikor mély ponton vagyok, neten szoktam beszélgetni hasonló problémákkal küzdő emberekkel, futni megyek, gitározom, kondi terembe, főzök valami finomat, youtube teli van önfejlesztő vidis csatornákkal stb