Hogyan ne érdekeljen mások rólam kialakított véleménye?

Ez a normális, mivel az ember életének egyik nagyon meghatározó tényezői az erős szociális kapcsolatoktól való függés. Tulajdonképpen ez (is) segített abban, hogy ne haljon ki az emberiség már az őskorban.

Szóval visszatérve a témára, én úgy tapasztaltam, hogy az ilyen "nem érdekel masok véleménye típusú" emberek nem teljesen normálisak. Legtöbbször nagyon bunkók, nagyképűek, az alkalmazkodási és kooperációs készségük valahol a nulla és a béka segge között van,emiatt pedig lényegében közutálatnak örvendenek és csak a feszültséget gerjesztik. Így viszont egy idő után semmilyen közösségben, csoportban nem tudnak sokáig maradni, mert vagy elzavarják őket vagy maguktól elmennek, amikor már ég a talaj a lábuk alatt.

A másodiknak igaza van.

Én próbáltam mindig úgy tenni, mintha nem érdekelne, de ez csak álca volt. Szerintem ezt soha nem fogod tudni levetkőzni. Ami megkönnyíti: gondolj arra, hogy sokan vetítenek, és a saját problémáik miatt látják "rosszabbnak" a másik embert, plusz a pletykálók így próbálják a saját nyomorukról elterelni a figyelmet.

Én nem teljesen értek egyet a második válaszolóval, bár van némi igazság abban, amit ír.

Személy szerint engem teljesen hidegen hagy random emberek véleménye. Nem vagyok egyébként se bunkó, se nagyképű, alkalmazkodni nagyon is tudok, amikor kell, viszont emellett igen fejlett az önismeretem és elégedett vagyok magammal. Ha valaki rágalmaz vagy pletykál, de nekem tiszta a lelkiismeretem, akkor nem fogom magam más baromságai miatt rosszul érezni. Már nagyon rég rájöttem arra, hogy mindenkinek sehogysem lehet megfelelni, viszont szerintem nem is kell. Sokan amúgy is inkább mások életén csámcsognak, mert a sajátjuk túl üres, ezért pedig nehogy már én szenvedjek. :) A barátaim, szeretteim véleményére viszont természetesen adok, hisz ők fontosak számomra és konstruktívak a kritikáik, amikor vannak.

Viszont meg tudlak érteni, kérdező, hogy ha nincsenek barátaid, akár csak egy-kettő, akikre tényleg számíthatsz, nem könnyű megbirkózni ezzel az érzéssel. Próbálj meg valahogy találni egy szimpatikus iskolatársat, vagy ha esetleg jársz hobbicsoportba vagy sportolni, onnan nyiss valaki felé, akit normálisnak találsz. Ha nem jársz ilyen közösségekbe, lehet, hogy jót tenne, ha elkezdenéd. Ha már lesz akár egy barátod, sokkal könnyebben meg tudsz birkózni az elutasítással, kiközösítéssel. Anno én is ilyen kiközösített gyerek voltam, de középiskolában végül hozzácsapódtam két hozzám hasonló lányhoz, együtt már nem érdekelt minket, hogy a többiek nem akarnak befogadni :) Ők amúgy mai napig, lassan 14 éve a legközelebbi barátaim, pedig hárman 3 különböző országban élünk.

Ha ez nem is sikerül azonnal, ha nyitott maradsz, később biztosan sikerül. Emellett olvashatnál önfejlesztő könyveket, tanulhatnál saját magadról, ha pedig szeretnéd kibeszélni a dolgaid, meglátogathatod az iskolapszichológust is, sokat segíthet akár csak kiadni magadból, ami nyomaszt, kaphatsz pár hasznos tippet is. Nem kell ahhoz bolondnak lenni, hogy felkeresd :) Sok sikert kívánok.

Szia! Hidd el, ez mindenkinek nagyon nehéz, de én pl egy idő után rájöttem, hogy fölösleges energiák mennek el arra, hogy színészkedem, hogy másoknak megfeleljek, holott sokkal boldogabb vagyok, amikor önmagam vagyok. És akinek ez nem felel meg, annak nem kell velem barátkoznia és pont! És senkinek a véleményétől ne akarj függni, mert az élet döntéseit úgyis kénytelen leszel egyedül meghozni, akkor sem mások kívánságát fogod teljesíteni. És ne foglalkozz ezekkel az idiótákkal, akik kibeszélnek, mert nekik annyira silány az életük, hogy nem tudnak másról beszélni, csak kritizálni. A világon annyiféle különböző ember van. Úgyse tudsz az összesnek megfelelni! De ez nem azt jelenti, hogy te kevesebbet érnél. Pusztán csak arról van szó, hogy neked és neki más az értékrendetek. kit érdekel, hogy mit gondolnak rólad? Inkább egy igaz barát, mint sok kibeszélős álbarátnő :)

Te csak higgy magadban, és ne érdekeljen, hogy mennyi baromságot állítanak a hátad mögött!

Szintén 16/L