Hogy képes egy ember egyszerűen mindenkivel jóban lenni? Mindenkivel kedves, barátságos, első perctől közvetlenül elbeszélget.

"Mindenkit úgy kezel mintha a nagyon jó barátok lennének."

Főleg ha már valamennyire ismeri az illetőt akkor miért ne kezelje úgy?

Alapból vannak ilyen közvetlen emberek akik nem külső alapján ítélnek meg semmi, hanem egyszerűen szeretnek barátkozni és jóban lenni másokkal. Meg ugye ok nélkül miért utáljon bárkit is az ember?

Én nem vagyok annyira közvetlen ember, de akivel eltudok beszélgetni nem csak egy alkalommal, hanem többször akkor elbeszélgetek vele és ha jól kijövünk akkor miért ne lennék vele jóban? Most az hogy ő más mint én, máshogy öltözködik, nálam gazdagabb, vagy szegényebb, másképp tekint a világra mint én, azt miért utáljam? Emberek vagyunk, mindenki személyisége más, vannak hasonló, és nem hasonló személyiségek. Most ezen kár izélni ha megvan az összhang és nincs okuk rá hogy utálják egymást akkor miért ne legyenek jóban?

Az ilyen emberekre (ha nem azért teszi, hogy mindenkinek megfeleljen) akkor felnézek rájuk, mert nagyon közvetlenek, én pl. valamekkora távolságot mindennkivel tartok.

Lehetséges, hogy Kérdező arra gondolt, amikor adott közösség régóta van együtt és már kiderültek a szerepek, pl. van ember, akit nem lehet elviselni, vagy éppen pletykákat, rosszindulatú dolgokat talál ki és ezt mindenki tudja, tapasztalta is vele kapcsolatban.

Ha az ilyen közvetlen ember a rosszindulatúval is jóban van, kedélyesen elcseverészik vele, miközben pl. főleg őellene irányul hogy tönkre akarja tenni a rosszindulatú, arra nehéz mit mondanom.

Persze nem azt mondom, hogy gyűlölködni kellene, még véletnenül se, csak talán túlságosan magamból indulok ki.

Akit én nem kedvelek, aki irritáló számomra, azt elkerülöm, semmit nem terjesztek róla és nem is beszélek róla, ignáorálom, megpróbálom elfelejteni örökre.

"Én mindenkivel jóban tudtam lenni, munkahelyeken is, akiket utáltak, én mindig megtaláltam velük is a közös hangot" - mondta.

Ismerek ilyen embereket én is. Eddigi életem minden tapasztalatával mondom, hogy a 99%-uk egy aljas féreg. Megjátsszák magukat, miközben gonoszak és undorítóak.

Írok pár példát, hogy világos legyen:

- Egyik volt kolléganőm. Mindenkivel már-már émelyítően kedves. Mivel szörnyen csúnyácska, valószínűleg rájött, hogy csak így tud hatást gyakorolni az emberekre. Mivel kb. 120 cm az egész nő, mindenki egy kedves kis cuki nőnek tartotta. Amikor éppen nem volt ott senki, rajtam élte ki minden frusztrációját, mert én voltam az egyetlen ember, aki ki voltam neki szolgáltatva: neki kellett volna betanítania, de nem tette meg, mert zavarta, hogy én 24 éves, fiatal, szép lány voltam. Inkább mindenféle hazugságot terjesztett rólam, amit persze elhittek neki...

- Egy másik volt kolléganőm. Gyönyörű lány, akinek minden férfi a lába előtt hevert. Ha valaki mégsem hódolt be neki, vagy nem juttatta eléggé kifejezésre a hódolatát, azt kirúgatta. Volt olyan kolléga, akinek kerek perec megmondta, hogy csak azért tűri meg, mert megsajnálta, mivel a pasi 3 gyereket nevelt egyedül. De rajta kívül kb. 5 emebrt rúgatott ki pár hónap alatt. Azt hozzá kell tenni, hogy a lány nem a főnökünk volt, de ha valaki nem tetszett neki, akkor az illető azonnal repült, mert ez a csaj is mindenkivel jóban volt. Az összes főnöknél benyalizta magát, volt olyan, akinél ez hónapokig tartott, de nem adta fel, amíg nem sikerült. Sajnos én az első percben láttam, hogy milyen ember, így borítékolva volt a sorsom...

- De nem kell messzire menni, itt az apám. Mindenki szerint egy jó fej, vicces, kedves ember. Sajnos azt már nem látják az emberek, hogy a négy fal között mi zajlik. Senki sem hitte volna el, hogy folyamatosan ver és terrorban tart.

Ennyit a mindenkivel kedves emberekről. Én utálom őket, mint a szart. Engem már nem tudnak átverni. Azonnal átlátok rajtuk.

Az utolsonak teljesen igaza van.Csak nagyon jó színészek,semmi mas.

Én csak puncsnak hívom őket,kivül máz belül meg rohad.

És általában nagyon jó manupulatorok.