Miért van az hogy azt szeretjük aki leszar minket?

Mert mindig az elérhetetlent akarjuk.

Persze te szíved lelked kiteszed érte, bármire hajlandó vagy hogy boldogabbá tedd, ha rossz a kedve mindent elkövetsz hogy jobb legyen. Nem törődve a saját dolgaiddal, azokat félre lököd.. Csak azért hogy neki jobb legyen

És mit kapsz cserébe...?! Azt hogy leszar. El lök magától, nem beszél veled, nem akar találkozni, nem érdekled. De te még így is szereted, és majd bele döglesz hogy ez van.. És mit ad majd cserébe az élet.. Ki tépi a szíved, meg tapossa, aztán élj úgy tovább.

Azt csak te tudhatod, hogy ti miért vagytok ilyenek. Majd egyszer felnősz, és nem lesz ilyen problémád. ;)

[link]

Pontosan így érzek most, kérdező.

Egyetértek az elsővel, és szerintem azért is, mert "szeretünk" szenvedni. Ilyen a viszonzatlan szerelem is: fáj, de akarjuk. És mert a szívünk sokszor hadban áll az eszünkkel. Az egyik tudja, mit kellene tenni, de a másik máshogy érez.

Olvasd el Juhász Gyula: Szerelem? című versét, szerintem nagyon szép és elgondolkodtató.

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.

Fájása édes, hagy fájjon, hagyom."

Hát te lehet,hogy azt szereted.

Valami társfüggő beteg lehetsz.

Nekem van egy 40 feletti szűz férfi ismerősöm. hiába próbálkozik nőknél, nem jön össze semmi. egyszer volt belé nagyon-nagyon szerelmes egy fiatal nő igaz, még mindketten fiatalabbak voltak, a nő kb. 5 évvel fiatalabb a férfinél, és a férfinak NEM kellett a nő.

írd és mondd, nem kellett neki egy teljesen átlagos nem csúnya, érzékeny nő. Pedig soha nem volt senkije sem azelőtt, sem azóta. Gondolom, sajnálja magát, de azt nem veszi észre, hogy ő is ugyanúgy elhajtott mást.