Ti is szoktátok néha úgy érezni, hogy jobb álmodni, mint a való életben élni?

Minden napom monoton, az évek röpködnek, és nincs egy jó dolog sem, amire vissza tudnék emlékezni a közel múltból. Mikor alszok, és álmodom, mindig jó érzés tölt el. Reggel mosolyogva kelek, utána rádöbbenek, hogy ismét egy ugyan olyan nap, és ez megy mindig. Olyan mintha nekem ez az élet nem tartogatna semmit sem, hiába teszek meg bármit. Olyan mintha nem lenne bennem semmi értékes. Bennetek is vannak hasonló érzések?