Csak engem borít ki hogy a mai világban az abortusz kérdés már egy teljesen elfogadott dolog, semmi morális visszhanggal?

#11 Kétlem, hogy egy 2-3 éves gyerekbe bele lehetne ültetni egy felnőtt szervét, de értem mire akarsz kilyukadni. Egy 2-3 éves gyerek, már egy kész emberi lény, így nyilván teljesen más a helyzet, mint amikor olyan kezdetleges az embrió, hogy gyakorlatilag formája sincs. De ebben a helyzetben nem KÖTELEZIK az anyát semmire.

Teljesen mindegy, hogy ki hogy vélekedik arról hogy mikor kezdődik az élet. Az is mindegy, hogy ki érintett még a terhesség során. Valóban lehet, hogy az, aki megtermékenyítette a nőt, akarna a gyereket, vagy a nő szülei akarnak nagyszülők lenni, vagy a fél város ragaszkodik hozzá, hogy szülessen meg a gyerek, a helyzet viszont az, hogy ebben a döntésben egyedül a nő érintett,márpedig jelenleg tőle akarjátok elvenni a döntés lehetőségét. Tudom, hogy igazságtalan a természet, és bosszantó, hogy pl az apának nincs teljes joga dönteni arról, hogy mikor lesz gyereke, vagy hogy lesz-e egyáltalán, de ez nem változtat a tényen, hogy nem az ő testében játszódik le a terhesség.

És megint csak azt tudom mondani, hogy minden pro-abortuszos ereiben megfagyna a vér, ha holnap bejelentené a kormány, hogy minden embernek kötelessége megosztania a testét azokkal, akiknek szükségük van rá. Ha vese donor kell valakinek, különben meghal, neked meg van 2 tökéletesen funkcionáló veséd, akkor kötelességed odaadni az egyiket. Ha nem adsz rendszeresen vért, mész a börtönbe. (arról nem is beszélve, hogy vért és vesét csak már megszületett emberek kaphatnak, szóval nem is a semmiért kéne áldozatot hozni)

Csúszós lejtő arról filozofálgatni, hogy meddig lehet elmenni egy ember testének használatában a másik életének megmentéséért.

A legtöbb ember persze csak akkor kardoskodik az élet megmentése mellett, amikor nem tőle várnak el áldozatot, és nem az ő testét nézik köztulajdonnak.

Akkor rosszul értetted, nem azért írtam 2-3 éves gyereket mert akkor már nem újszülött vagy magzat, hanem mert olvastam egy cikket ahol az apa nem segített a saját felnőtt lányának aki szintén transzplantációra várt, és ott valaki bekommentelte, hogy talán nem voltak jó viszonyban, talán a gyerek valami olyat tett ami miatt az apa így döntött, és arra gondoltam egy 2-3 éves gyereknél talán ez még nem lehet szempont. De próbálom pontosítani a kérdést.

Számomra nem az a kérdés, hogy meddig sejtcsomó és mikortól ember, nem ebből a megközelítésből érdekel a meglátásod. Hanem ahogy írtad, hogy az embernek joga van rendelkeznie a saját teste felett, és valóban, jogilag is így működünk, teljesen igazad van abban, hogy senkit nem kényszeríthetnek arra, hogy valakinek vért, vesét, fél tüdőt, vagy májdarabot adjon, még akkor sem ha a saját gyereke életéről van szó. De most a kérdés ennek morális megítélésére vonatkozott.

Morálisan más megítélés alá esik, ha valakitől azt kérik, adja egy számára teljesen idegennek az egyik veséjét, esetleg olyas valakinek, aki elkövetett ellene valamit, és megint más eset, ha egy szeretett családtagnak lenne szüksége arra a fél vesére, vagy a legjobb barátnak, saját gyereknek. Erről érdekelt volna a véleményed, hogy szerinted elítélendő lenne az, ha valaki nem akarná kockáztatni a saját testi épségét egy másik ember életéért, és ugyan olyan megítélés alá vonnád-e mindkét esetet?

Nagyon sok vita folyik arról ezen az oldalon, hogy van aki vallási meggyőződésből nem ad vért, akkor sem ha a saját gyerekének lenne rá szüksége. Azt veszem észre, a közmegítélés szerint ez súlyosabb tettnek minősül, mint az ha valaki egyszerűen csak soha életében nem ad vért. Szerinted van különbség?

Csak hogy ne rögtön kötekedésnek vedd a kérdésem, azért mondom, hogy én tényleg nem tudok állást foglalni ez ügyben. A saját döntéseimet meg tudom hozni, de mindenkire egyaránt érvényes szabályozásokat nem hiszem hogy lehetne hozni. Hoznak persze, de ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy ez a mindenki által minden helyzetre elfogadott nézeteket jelenti. Inkább csak egy ökölszabály, és mindenki a saját belátása szerint mérlegelhet, hogy ez a saját helyzetére mennyiben érvényesíthető. Vagyis az, hogy valami megengedett, nem biztos, hogy elfogadott.

Én azt látom, hogy másképp mérlegel egy ember ha számára ismert, szeretett emberről van szó, és másképp ha egy idegenről, akkor is ha esetleg jogilag nem teszünk különbséget. Ezért számomra inkább az a kérdés ebben, hogy a nő mennyire tekinti azt a sejtcsomót/magzatot a sajátjának és mennyire érzi azt idegennek a saját testétől.

Értem én, hogy a nő teste, a nő élete, és hát a férfinak meg pechje van, hogy nem rendelkezhet a saját magzata felett, csak hát itt mégsem arról van szó, hogy nem adok oda valamit magamból egy lehetséges életért, hanem hogy az én döntésemből elveszek valamit, ami csak félig az enyém.

És bocs a durva példáért, de önrendelkezés jogán a nő akár napi 24 órában hardcore-pornózhat az első 12 hétig, mert addig úgyis minden mindegy, mégsem gondolom, hogy ez széles körben elfogadott lenne. Nem tudom hogy érzékeltetni, hogy az is egy dolog, hogy a nő kezébe adták a döntés lehetőségét, az meg megint más kérdés ki hogyan él ezzel (vissza).

#14 De ki lehet csekkolni akkor is, ha szervdonor vagy, szóval.....?

Másrészt meg sok dolog közrejátszhat teherbeesésnél. Nem tudják, hogy mindig védekezni kell, rosszul védekeznek, az óvszer nem nyújt 100%os védelmet, stb stb.

De még ha hülyeségből is esik teherbe egy nő, az sem változtat a tényen, hogy joga van a testéhez.

Amúgy elgondolkodtató, hogy a mindennapos abortuszok és embriógyilkosság világában a gyerekszülés az első számú halál ok a tinilányok körében.

Szóval mi? Azért mert valamit meg lehet tenni, már morálisan elfogadottá válik?

Nem az a kérdés, hogy joga van-e hozzá. Hiszen megteheti azt is bármelyik nő, hogy veszélyezteti a saját magzata egészségét. Akár egy teljes életre szándékosan megnyomoríthatja a gyereke életét és sosem derül ki. Akkor ez rendben van? Mert megteheti? Mert az ő teste? Erre eddig nem válaszoltál.

Nálunk első számú halálok, vagy olyan országokban ahol 10-12 éves gyerekeket kényszerítenek erre?

Itt is kiderül ,hogy hiába eröltetik az egyenlősdit a tények meg a biológia kiröhögi ezt. A nőnek sokkal nagyobb vesztenivalója van a szexeléssel és ha ő nem védekezik, lehet egyenlőséget kiáltani, de akkor is a nő szívja meg a dolgot sokkal jobban.Neki kell kihordani megszülni és felnevelni.A férfi maximum fizet egy törvényileg meghatározott összeget és balra elsétál. Tehát a nőnek kell döntenie és ebbe beleszólása nincs a férfinek ,maximum javasolhat dolgokat,amit meg lehet fontolni. De onnantól ,hogy belőle kijött a cucc és átkerült a nőbe befejeződött a szerepe biológiailag.

Tehát az abortuszt a nő saját döntése alapján kell elvégezni. Lehet betiltani de tudjuk hogy minden életszerűtlen tiltást kikerülnek az emberek, jönnek a vajákos asszonyok a különféle illegál tabletták és módszerek vagy egyszerűen kimennek határon kívülre. Ismerjük a mondást a nő két dologért tesz meg mindent hogy legyen gyereke, meg hogy ne legyen.