Miért félek a felelősségtől és a nehézségektől?

Félek a szakdolgozattól. Már rég el kellett volna kezdenem, de még semmi ötletem sincs. Félek, hogy nem lesz meg a diplomám és hajléktalan leszek. Félek az állásinterjúktól, az idegen emberek előtti megnyilvánulástól. Már rég dolgozhatnék gyakornokként, de nem merek jelentkezni sehova (bár a nyelvtudásom is nulla). Félek a vezetéstől. Félek, hogy összetöröm más autóját és a szüleim belerokkannak a megemelkedett bónuszba illetve abba, hogy meg kell javíttatni a kocsit. A személyi sérülés okozásáról már nem is ejtek szót. Szinte semmit sem vezetek pedig évek óta van már jogsim, de már tanulóként is halálfélelmem volt, amikor egy élő embert kellett kikerülni. Mi van ha elütöm? Mehetek a rács mögé, ahol kicsipkéznék a valagamat. Alapból sovány/gyenge alkatú vagyok, szóval attól is félek ha esetleg belém kötnek (hál istennek ilyen még nem volt). Az egész életem félelem és bizonytalanság. Keresőképtelen, gyenge, kiszolgáltatott ember vagyok. Van itt köztetek olyan aki esetleg kicsit magára ismert?