Hogyan szedjem össze az önbizalmamat a vezetéshez?

Minél többet mész vele, akárhol, annál rutinosabb lesz a kezelése, és nem kell koncentrálni a "vezetésre", tehát marad időd figyelni a forgalmat.

A forgalomfigyelés ott is kezdődhet, hogy SZABÁLYOSAN (ami túl lassú) közlekedve, állandó periférikus figyelemmel kíséred a mögötted jövő (50 helyett, 60-al közeledő) járművet, és nézed a reakcióját.

Aztán jöhet a kisváros, ahol egyre komplexebb helyezetekben figyelheted meg az emberek viselkedését, de ennek mind feltétele a rutinos vezetés (nem a forgalomról van szó, hanem a pedál/váltó használatról).

Aztán kietlen parkolóban, gyártelepen érdemes az autó méretét megszoknod, hogy "érezd" az autót, tehát leraksz pár kólás üveget (az alján fél liter vízzel), majd szlalonozol, tolatsz, beparkolsz MELLÉ (1-2 cm maradhat). Ha rutinból érzed az autót, akkor az olyan közlekedési helyzetektől sem fogsz félni, amitől az átlag autós igen... (elférek, vagy sem egy szűk helyen?)

Az önbizalom (nem csak a vezetéshez) a rutinból, a magamba vetett hitről szól, hogy tudom, nem fogom magamat cserben hagyni. Ehhez rutin kell, vagy inkább tapasztalatnak mondanám.

16 évesen kezdtem a jogsit, előtte állandóan autós játékokkal játszottam, és gőgösen azt hittem, "nekem nem gáz a forgalom". Majd amikor egyedül kellett bárhova mennem, állandóan rettegtem!

Az autót nem éreztem,

nincs restart lehetőség (mint a játékokban),

ha elrontok valamit, a környezetem tétovának tartott (lassan, óvatosan mentem),

nem tudtam az utat, folyton eltévedtem, majd egy idő után, amikor sokat vezettem (a rokonok, ismerősök autóit is, hogy minél több autót kipróbálhassak, milyen érzés vezetni őket), elmúlt ez.

27f

Ajánlom, hogy keress egy "jó" sofőrt, akinek a legfőbb erénye a türelem, és szeret veled lenni (menni), és menjetek mindenfele, és kérd, hogy kommentálja amit csinálsz. (nem kritizál, hanem idális dolgokat mond a vezetésről) (érdemes egy műszaki beállítottságú embert keresned, mert akkor nem fog hülyeségere rászoktatni)

A hülyeségeket nem kell rutinná alakítani, mert nehéz utólag rászokni a tükör használatra, az ideális fordalszámnál való váltásra, a lámpa, öv használatára, a helyes parkolásra, a környezetre való reagálásra, a dinamikus indulásra (ki elé férsz be, ki elé nem kell betolnod az orrod) stb.

Jah és kiránduljatok akármerre!

A cél ne a vezetés legyen, mert akkor olyan kényszeres "mikor érünk már haza" érzéssel mentek, hanem menjetek le a tesco-ba, vagy menjetek egy közeli helyre kirándulni, stb...

Aztán idővel észre veszed, hogy elmúlt a félelem! :)

Uhh velem is kb ez volt/van. Alapból aggódó természetem van, de még rátett egy lapáttal, hogy az oktatóm anno úgy próbált javítani a hibáimon és technikámon, hogy gúnyolódott, a káromra viccelődött, és folyton azt éreztette velem, hogy túl lassan fejlődök (annak ellenére hogy elsőre átmentem vezetésből, extra óra nélkül).

Mostanában kezdtem el rászokni, hogy nem túl forgalmas helyeken vezetek negyed óráig, aztán egyre beljebb "merészkedek" a városba, ahol vezetek úgy 10 percet, majd vissza a külvárosba. Igaz, hogy nem gyorsan küzdöm le az aggodalmaimat, de észreveszem magamon, hogy olyan helyek, amiktől először tartottam, már nem ijesztenek meg annyira...

Kitartást, ha már van jogsid, akkor ne hagyd kárba veszni!

Önbizalom csak gyakorlásból jön.

Én 3 hónapig minden nap öklendeztem és fizikai fájdalmat éreztem a mellemnél mielött vezetnem kellett. De túlestem rajta. Gyakorlat segít és önbizalmat ad.

Erre sajnos nincs trükk, eröltetni kell míg nem tűnik el a félelem.