Az miért van, hogy én csak a szerény emberekkel szeretek barátkozni?

Másoknál sem a nagy barátságról szól a dolog,hanem rivalizálásról,meg a mások előtti hatalmas nagyarc érzés a laza frankómegmondós haveri kör miatt.

Én nem vagyok éppen szerény ember, de speciel semmi bajom a szerény emberekkel, sőt sok barátom is van köztük. Szóval nem feltétlenül a hasonló a hasonlónak örül.

Én szerény vagyok többnyire, és hasonlókkal csacsogok leginkább. Akik nem szeretik őket, az pont ezért van, mert ők más fordulatszámon működnek, amit nem feltétlen fogadnak el.

Én is csak a szerényebb/visszafogottabb emberekkel beszélgetek, barátkozok szívesen, bár néha még velük sem sikerül a zárkózottságom miatt. Úgy gondolom, hogy az ilyen természetű személyek sokkal aranyosabbak és nem érzem magam feszélyezve a társaságukban.