Mit tehetnék hogy ne legyek ennyire ügyetlen?
Ügyetlenség alatt nem azt értem hogy mindent leejtek/felborítok/kiborítok, hanem hogy egyszerűen nagyon nem vagyok gyakorlatias. Ha az elméletet (amit szintén nem mindig értek meg) gyakorlatba kell ültetni, teljesen leblokkolok. Mindenki nagyon butának tart, ami részben igaz is, mert sajnos tényleg nem vagyok egy okos ember, de nagyon rosszul érzem magam amiatt hogy ez így van :( Suliban is én vagyok az a tipikus stréber aki mindent bemagol, és ötös belőle. Sokan humán-beállítottságúnak mondanak, ami nem igaz mert ahhoz sem vagyok okosabb mint a matekhoz, csak például az irodalom jegyeim nem tükrözik vissza annyira az "észbeli" hiányosságokat mint a reál tantárgyak (amikből persze kettes-hármas vagyok). Emellé jön az, hogy ha még valamit rám is bíznak, olyan lassú vagyok mint egy nyugdíjas csiga (már a feladat felfogása is ilyen tempóban megy sajnos). Borzasztó lelkiismeret-furdalásom van hogy mindig kellemetlenséget okozok másoknak a bénázásaimmal, és az értetlenkedésemmel, épp ezért szeretnék változtatni ezen (ha lehetséges :D). Tudnátok valami ötletet, trükköt (esetleg már lehet gyógyszer kéne :D) amivel ezen túllendülhetnék? Vagy ez olyan sajátosságom amin már nem fogok tudni változtatni? Persze talán az intelligenciám szintje az nem nagyon fog megmozdulni, de talán a gyakorlatiasságot lehet fejleszteni (Elvégre meg kell valamiből élnem ha már nem az eszemmel fogom keresni a kenyeremet :D)
Előre is köszönöm a válaszokat! :)
18/L
Próbáld ki magad különböző élethelyzetekben, hogy rutint szerezz!
Nekem is hasonló bajaim vannak, egy csomószor van, hogy valaki elmondja az instrukciókat, de én nem arra figyelek, amit mond, hanem már előre a feladaton stresszelek. Vagy figyelek, csak elfelejtem, hogy mit kell.
Szerintem tök gyorsan fogsz fejlődni, hiszen látszik, hogy nem vagy te hülye, csak bátortalan.
Én is érzem magamon, hogyha nem stresszelek a feladaton, hanem elfogadom, hogy ember vagyok, tévedhetek, illetve fordított esetben én is türelmes lennék magamhoz, akkor tudok rendesen dolgozni és feladatot végrehajtani.
En is hasonloan erzem magam, bar en magamra inkabb a "szerencsetlen" vagy a "nyomorek" szot hasznalom.
Amugy nekem az a meglatasom, hogy ezt valamennyire a tarsadalom is belenk neveli. Ha alapbol ugy kezelnek, hogy te nem ertesz semmihez, egy rakas szerencsetlenseg vagy, "meg azt sem tudod elsore, hova kell menned az agynemuert", az hamar ahhoz vezet, hogy elkezdesz azon morfondirozni, hogy te vagy a sz*r, ahelyett, hogy azt kerdezned magadtol, hogy a fonok vajon tenyleg jol magyarazta el, hogy hova kell mennem erte, vagy nem kellett volna esetleg elso-masodik alkalommal elkisernie, vagy az elso idoszakban sokkal toleransabbnak lennie?!
Nem lehet, hogy te a munkahelyeden is nagyon meg akarsz felelni (amivel en is igy vagyok :( ?
En ugyanis azt latom, hogy aki kevesbe igyekszik, kevesbe akar megfelelni, azzal nem bannak igy. (Ugyanezt figyeltem meg a kozossegi kapcsolatokban: aki tul kedves, onfelaldozo, meghunyaszkodo, azt sajnos eltapossak a tobbiek.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!