Titeket nem frusztrál, ha valaki előrébb tart nálatok?

Nem foglalkozom másokkal, főleg mert nem látok bele úgy igazán mások életébe. Pl rólunk mindenki azt hitte, hogy milyen boldogok és felhőtlenek voltunk mindig is, és minden évben nyaraltunk és hú de álomszerű minden! Igen, a férjemmel való kapcsolatom csodás, jól is éreztük magunkat, csak éppen havonta haltunk meg kicsit mindketten, mert 6 évig váratott magára a kislányunk. Tudom, te az anyagi oldalát hegyezted ki a dolgoknak, de felesleges emiatt frusztráltnak lenned, mert nem tudhatod, mi van a háttérben.

Egyébként mindenképp agglomerációban gondolkodjatok szerintem, bejàrni 40-50 km-ről is kényelmes és gyors, de olcsóbb is és a gyereknek is jobb, ha nem a bp-i “levegőt” szívja. 😊

Te is csak másokkal versengesz és irigykedsz, ahelyett, hogy a saját dolgoddal foglalkoznál.

Nem azért kell gyereket csinálni, mert másnak már van, vagy osztogatják a csok-ot, stb. Hanem azért tudod, vagy volna türelmed, eszed, párod, és anyagi kapacitásod felnevelni egy (vagy több gyereket). Hogy meg tudsz neki adni minden alapvetőt, és nem segélyekből meg családtámogatásokból húznád ki.

Emlékszem, középiskolában ment a szokásos libanyafogás az osztálytársnőim között, hogy na vajon kinek lesz előbb gyereke, blablabla. Valamiért olyan agyatlan a legtöbb nő, hogy azt hiszi, attól, hogy gyereke van, több, mint akinek nincs. MIntha valami nagy dolgot alkotott volna meg kemény munkával. Közben pedig csak szétrakta a lábát az első szembejövőnek.

Na a csaj, akinek először lett gyereke az osztályból, az még a gyerek születése előtt elvált.... Nagyon hisztis és parancsolgató nő volt otthon, a pasi meg hamar dühbe jött, és állítólag volt, hogy meg is verte. Szóval elváltak.

Aztán addig lihegett egy másik pasinál, míg végül az is feleségül vette. Irtó buta és papucs a pasi, meg ronda is, de kénytelen volt beérni vele. Nem volt bele soha szerelmes, de most már nem hisztizik otthon, nehogy ezt a pasit is elűzze. Csak úgy óvatosan, olyan kutya-macska kapcsolatban vannak, és lett nekik is egy közös gyerekük, most meg még egy, azért hogy még több pénzt akasszanak le az államtól...

Kifele, a facén meg mindenütt játsszák a boldog családot. De közben a gyerekek nem túl boldogok...

Na most ennek van így értelme? Ki is van lemaradva? Nem az, aki rosszul végezte a dolgát (vagyis a gyereknevelést)? Sajnos ma ilyen mennyiségi gyerekvállalási politika megy, nem a minőségi, és ez majd szépen vissza fog ütni a társadalomban...

A legnagyobb ellenségesség magunkkal szemben, ha folyton összehasonlítjuk magunkat másokkal. Mindenkinek más az életútja, a sorsfeladatai, a karmája, a habitusa, a célja stb, hadd ne soroljam.

Persze érzés szinten jogos, hogyha pl én sem vagyok hülyébb, mint a szomszád Jóska, nem is dolgozom kevesebbet és rosszabbul sem, de én egy Suzikival kínlódok, Jóskának meg Porschéra telik, ez így persze visszatetsző és önbizalomromboló. De ha megnézed, hogy mondjuk Jóska tökig jár az adósságban és a fekete ügyei miatt nem alszik nyugodtan. Vagy azért van sok pénze, mert meghaltak a szülei és ráhagyták, miközben mondjuk te meg jóban vagy a még élő szülőkkel stb stb.

Tehát nem minde jobb a mienknél, mert elsőre annak látszik. Sokan vannak, akik így cserélnének a másikkal, mert nekik még kakább stb stb.

Miért frusztrálna?

Nem foglalkozok mások életével :)