Ha materialista és cinikus vagyok, akkor milyen munkakörökbe vagyok alkalmas?

Az ilyen ember úgy alakul ki, hogy egy magának való egyke gyerekből indul, akinek túlzásba lesz vive a reál műveltsége, azaz lényegileg mindenkinél jobban tudja és èrti a matekot, fizikát, kémiát, biológiát, hobbija a csillagászat valszeg vagy esetleg valami műszaki dolog. Egy idő után azt fogja gondolni magáról, hogy mindent tud, mások szemében úgy fog kinézni, hogy tudja a szakmáját és mindenhez is ért... Amik tulajdonképpen igazak is. Csakhogy ugyebár ott fog folyamatosan pofára esni, amikor emberekkel kell beszélnie, foglalkoznia, neki mint embernek kellene érvényesíteni az érdekeit, amire nem nagyon lesz képes, magyarán szólva egy közösségben, a feletteseivel szemben, stb. még saját magáért sem lesz képes kiállni. A szaktudása a csillagos eget verdesheti, sőt, olykor azon is túlnyúlik, de szocializáltságban az átlag alatt van az ilyen.

A kérdésre válaszolva elméletben szó szerint bármire alkalmas és képes, gyakorlatban soha sehol nem fog tudni helyt állni.

A 16-os nagyjából fedi a valóságot. Én is egyke gyerek vagyok, ez igaz. Mondjuk nem voltam minden reáliából zseni, de jobban érdekelt mint a magyar vagy a történelem. Sőt, történelemből minden évben pótvizsgáztam a középiskolában. És valóban sokat mondták nekem, hogy meglehetősen bunkó és parasztos vagyok, és anyagelvű.

És akkor most leírom, hogy én, a saját belső nézetemből hogy látom a világot. Nem bírtam elviselni sosem azt, hogy mások kéréseinek kell megfelelnem, hogy egy nagy közösségben 20-30-100 stb. emberhez alkalmazkodjak. Nem bírom elviselni azt, amikor kollega beviszi a gyerekét, én annyit látok benne, hogy "na bszzameg, ma is behozta az elcseszett kölykét ide ugrálni meg visongatni...". Nem bírom elviselni a korán kelést. Már általános iskolában is rengetegszer elkéstem emiatt. Olyan is volt, hogy anyám vedérből öntött rám hideg vizet ébresztőül. Erre annyit reagáltam, hogy az futott át az agyamon, hogy "Hát, maximum hideg lesz picit, szétrohad a párna meg az ágynemű, stb." és kényelmesen aludtam tovább átfordulva a másik oldalamon. Barátnőm jelenleg nincs, de amikor volt, akkor is sok dologra ennyi ment át az agyamon hogy "...és akkor mi van? Legfeljebb leszop vagy dugunk... De nagy dolog...". Gyereket nem akarok, mert semmi kedvem ahhoz, hogy ha a nap végére faradtan beesek az ágyba, hogy ott pattogjon a saját félresikerült kölyköm meg ordibáljon. Mind a mai napig utálok korán kelni. Utálom ha a szomszéd benzines fűnyíróval füvet nyír. Mondjuk volt olyan, hogy én 4:50-kor rotációztam a kertben, de én nem zavartattam magam azon, hogy zavar-e másokat. Szavazni sosem mentem el, úgy is minden politikus lop,csal,hazudik, szétbarmolja ezt a nyomorult országot. Nem bírom továbbá az öregeket, hogy minden apróságra panaszkodnak, haborognak, nyöszörögnek, gondolok itt olyan dolgokra, mint eső, kánikula, óraállítás, modern technikai berendezések, stb. "Minek esik már megint...", "A bajnak van ekkora kánikula...", "Jaj, már megint óraállítás van, de hogy minek...", na ezeket nem bírom magamban sehová se tenni egyszerűen. Én mindig is a faékegyszerűségű megoldások híve voltam, mindenben. Nekem ha amúgy is egy helyre megy a leves, a második és a desszert is, akkor egyszerűbb ha össze van turmixolva és egyben bekanalazhatom. És minek kellene autó és jogosítvány, ha kb. 20 éve megvagyok gyalogosan és biciklivel is? Amúgy is csak pénzkidobás. Ha meg már faékegyszerűség, akkor ide is igaz a mondás: jól bevált dolgokon ne változtass.

(17-es vagyok)

És folytatva tovább a dolgokat, az ünnepekről is megvan a véleményem. Utálom mindet sorba, egyikben sincs semmi hasznom. A születésnapomat se szeretem megünnepelni. Mert hát... Azon a napon estem ki az anyámból... De nagy dolog... Ezért tortázni meg hiphiphurrázni... A névnapom dettó ugyanez. Csak azért mert úgy hívnak ahogy, nem kell annyira seggre ülni szerintem. Aztán a halottak napja. Nagyanyám, nagyapám rohadó csontjai el vannak kaparva egy koporsónak nevezett dobozban. Aztán anyám ahogy be van csavarozva egy betonfalba eltüzelve. Minek kell vinnen ezekre a helyekre virágot? Én is egyszer megdöglök, én nem várom el senkitől, hogy az én maradék rohadványaimra dudvákat tegyen. A mindennapokról meg annyit, hogy sajnos dolgozni kell mindenért. A munka is számomra annyi, hogy öl, butít, nyomorba dönt. És mint korábban írtam, a koránkeléses téma se bejövős nekem. Szóval ezt az egész anyagi, reális huzanonáskodást mindennapi életszerűség címen én nem bírom elviselni. Talán maga az élet mint olyan sem nekem való.

Kedves 17-es, ilyen hozzáállással milyen élet fog rád várni szerinted? És ha megfordítjuk, te nem vagy elcseszett mások szemében? Erről eszembe jut egy vicc:

Forgalommal szemben megy egy autó, majd bemondják a rádióban "Figyelem, egy hülye megy a forgalommal szemben.". Hallgatja az egy szembe menő is, majd így szól:

-Mi az, hogy egy jön, hát több száz van.

Na te is kb. itt tartasz.