Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mi értelme van megbízni...

Mi értelme van megbízni valakiben, ha egyszer úgyis elárul? Ha nem is most, akkor majd hónapok, évek múlva. Hogyan tudtok ezután újra és újra megbízni egy másik személyben? A végtelenségig lefutni ugyanazokat a köröket.

Figyelt kérdés

Azon dolgozom minden nap, hogy másokat boldoggá tegyek, a kedvükben járjak.

Legyen szó szerelemi vagy baráti kapcsolatról, mindig az a vége, hogy hátba szúrnak. Néhányan nagy ritkán bocsánatot kérnek, de ezt is csak önző célból teszik, a saját lelkiismeretük végett. És én megbocsájtok, leveszem a terhet a vállukról. De mi értelme már ennek, ha a kés mindig ott marad bennem?

A vége mindig ugyanaz: egyedül maradok.

Bele fáradtam. Úgy érzem, hogy nincs már értelme semminek sem.


2018. márc. 9. 22:38
 1/8 anonim ***** válasza:
68%
Talán ismerkedj normális emberekkel. Nem mindenki árul el. De az is kérdés hogy szerinted mi az árulás?
2018. márc. 9. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
66%

Senkibe ne bízzál csak magadban, szerinted kire számíthatsz egy olyan világban, ahol még a drogcsempészek, gengszterek is feldobják a másikat ha ez azzal jár hogy kevesebbet kapnak években.

Ezek pedig sokkal komolyabb dolgok mint amiről Te írsz.

2018. márc. 9. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Az elején mindenki normálisnak tűnik, és én nyitok feléjük. Egy ideig szép és jó minden. "Más színben látom a világot." Aztán jön a megcsalás, az árulás, kihasználás... beképzelt, feltékeny, és irigy mindenki. Talán azért teszik, mert egy idő után unalmas lesz? Én sem vagyok tökéletes, de úgy tűnik, hogy az empátia eltűnt az emberekből.
2018. márc. 9. 23:15
 4/8 anonim ***** válasza:
100%

most spoilerezni fogok, de szerintem jobban jársz, ha te is minél több, felszínes érdekkapcsolatot próbálsz fenntartani, és minden szükségletedre próbálsz külön embert találni...


de, hogy jobban kifejtsem az esélyeiket, bár gondolom erre már te is rájöttél:


első körben probléma, ha eleve rossz környezetben keresgél az ember, ahol egyébként észre sem veszik, vagy maximum tényleg csak abban az esetben lesznek jófejek, ha ebből valami előnyük származhat...és amint ez megszűnik, leráznak. nyilván ez eleve felejtős kategória. ha nincs senkid, akkor bele kell nyúlni az "aljarétegbe". náluk viszont az a baj, hogy nyilvánvaló, a többségüknél nyomós ok van arra, hogy mindenki elkerüli, kiközösíti őket...bunkók, rossz emberek, vagy szimplán csak külsejük alapján igénytelenek, vállalhatatlanok.

ezek között nekiállhatsz keresni azt a mondjuk 100ból 1 normális embert...

tegyük fel "megtalálod", mi a baj?

1. nem bízol az emberekben, nem tudod, hogy ő az, akiben lehetne.

2. valószínűleg pont ugyanolyan, mint te ebből a szempontból, ő sem bízik senkiben, tehát benned sem fog.


ez a kettő már eleve egy akkora akadály, hogy ha nem is lehetetlen leküzdeni, de nem sok esély van rá, hogy valamelyik fél ne adná fel idő közben.


és erre jöhet egy 3. probléma: az sem biztos, hogy egyezik az érdeklődési körötök, a világnézetetek, tehát igazából semmi közös nincs bennetek, ami alapja lehetne egy hosszabb távú kapcsolatnak...


korábban én is ilyen voltam, szintén belefáradtam.


de most boldog vagyok...vannak olyan emberek is az ismerettségi körömben, akik önmagukban kizárt dolog, hogy barátaim lehetnének...de van 1-2 dolog, amire jók, és ez bőven elég, amikre nem jók, arra van más. cserébe meg én is partner vagyok abban, amire nekik van szükségük.

ha nem egy komplex elvárás van egy adott emberrel szemben, hanem csak egy részleges, akkor nem azt fogod érzékelni, hogy kihasználnak, hiszen amire te "tartod" az adott személyt, azt teljesíti.

2018. márc. 10. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

akkor kívülről is jól láttam..maradtam szingli..


sajna kapcsolaton kívül is kihasználnak pont elegen

2018. márc. 10. 00:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

Szerintem van egy olyan embertípus, aki túlhajszolja magát, “túl” rendes mindenkihez, ezért senki sem lesz méltó a társaságához (vagy csak nagyon kevesen).


Nem mondom, hogy legyél érzéketlen, bizalmatlan ember, de a túláradt jópofiskodásból meg szeretgetésbõl vissza lehet venni. Nem kell görcsösen mindenkinek a kedvében járni, egyszerūen csak normális viszonyt ápolni az emberekkel->>> ebbe nem fér bele az, hogy túlságosan rá vagy mászva az emberekre.


Ha szabad kérdeznem, mitõl érnek véget a kapcsolataid? Lehet, hogy általánosságban túlreagálod a hétköznapi konfliktus helyzeteket. Mivel “árulnak el”? Mi a bizalmatlanság oka? Lehet hogy túl szigorú vagy másokhoz, ezzelegyütt magadhoz is. Lehet, hogy olyan dolgokon problémázol és drámai feszkót keltesz, amivel más egy kiegyensúlyozotabb kapcsolatban nem törõdik, nem rágja mindenen magát, nem akar görcsösen mindenkinek megfelelni és idegbeteg elvárásokat támasztani.


“önzõ célból teszik, a saját lelkiismeretük végett.”


Na, ez hülyeség. Nem csodálom, hogy nincsenek barátaid, miközben ilyesmiken rágod magad. Õnzõ cél az, ha várnak tõled valamit: pénzt, segítséget, stb.

Én lettem volna a legboldogabb ember, ha egyes barátaim bocsánatot kértek volna tõlem, mert lett volna bennük ennyi lelkiismeret. Sajnállak téged, ha ezt önzõségnek nevezed. Inkább ne legyenek barátaid, ha így vélekedsz róluk-,-. Csak keresed az apró szálkát bármiben, amibe beleköthetsz. Szerintem nem te vagy az “áldozat” ezekben s kapcsolatokban, legalábbis ez nem derült ki a leírásból eddig.

2018. márc. 10. 01:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem a 4-es válaszoló nagyon szépen felvázolta az esetet.

Én is hasonló helyzetben vagyok, szóval megpróbálok a leírtak szerint élni.

2018. márc. 10. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat, a # 4 válasszal nagyon egyetértek. Megfogadom a tanácsaid.


6 #:

Részben igazad van, én túl rendes vagyok. Próbálok változtatni rajta, de ha megbántok valakit, akkor az nekem nagyon rossz érzés. Még ha meg is érdemli az illető, akkor is nagyon megbánom.

Nem kis dolgokért dobom el a kapcsolataimat, sokat tesznek azért, hogy így tegyek. Pl. az egyik "legjobb barátom", akivel évek óta nagyon jól elvoltunk, lefeküdt a 17 éves (akkor még szűz) húgommal. Tudni kell róla, hogy ő egy 26 éves családos ember, 3 gyerekkel, feleséggel. Persze utána dobta húgom, mint a használt rongyot. Szerintem ez elég ok, hogy már csak miattam nem fekszik le vele.

A barátnőim is félrelépnek, vagy úgy viselkednek egy idő után, hogy több rossz dolog van a mindennapokban, mint jó. De igazad van, nekem kell határozottabnak és kíméletlenebbnek lennem. Változtatnom kell.


A bocsánatkérés után egy ideig még normálisan viselkednek, aztán megint elkezdenek ugyanúgy viselkedni. Gondolom a bocsánatkérés elfogadása azt jelenti nekik, hogy ezután úgyis mindent elnézek, elkövethetnek akármit. Mert az évek óta tartó kapcsolatot, együtt átélt élményeket úgysem dobom el.

2018. márc. 10. 11:50

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!