22 évesen nem bírom a sok terhet a nyakamon. Mit tegyek?

Édesanyám skizofrén és alkoholista volt.

12 éves koromtól pánikbeteg voltam miatta. Lopott tőlem, eladta az ékszereimet pénzért, stb. 3 évet nem csináltam semmit gimi után, olyan erős pánikom volt, pszichológushoz meg pszichiáterhez jártam.

Nyáron sikerült anyámat felügyelet alá helyeztetni.

Van egy 95 éves nagymamám, ő beteg. Sokszor kell segíteni neki, gyógyszerek, redőny felhúzása, ilyenek. Van, hogy Apáék nem voltak otthon üzleti ügy miatt, én meg a páromnál, és a nagyi hívott, hogy elesett, nem tud felállni, nekem kellett haza mennem, segítenem, illetve kórházba vinnem. Nem akar ápolót maga mellé.

19 éves Húgom nem segít a háztartásban semmit. Ha eszik egy tányérból ott hagyja az asztalon mosatlanul, ha lepakolom az asztalt tele pakolja másnapra, üres szemetek, ilyenek. HIÁBA szólok rá.

A nagyobbik bátyjám 36 éves és semmiben nem segít itthon. Nem lapátol havat, nem segít SEMMIT.

Sajnos az egész helyzet a skizofrén édesanyám miatt lett ilyen.

Apám a világ legjobb Édesapája, 65 éves. Hiába szól a testvéreimre, a Húgom mindenkit hülyének néz.

Idén kezdtem egyetemet. Az egyetemen nincsenek barátaim, senki nem tud szótérteni velem. Nem nézik azokat a filmeket, azokat a sorozatokat...

Fiúk nem udvarolnak nekem SOHA. Van most egy párom, akivel már haldoklik az egész. Őt is én szedtem fel.

Felkelek, kinézek az ablakon és azt érzem semminek nincs értelme. Az élet nekem nem osztott könnyű lapokat.

Párom egy tisztességes fiú(nem cigizik, nem iszik, bármi baj van számíthatok rá), de iszonyat makacs és erőszakos. Ha nem az van amit ő akar kiabál meg nem fogadja el senki véleményét. Mégis, minden összejön neki az életben, amit akar.

Édesapámnak van egy élettársa, de ő nem él velünk, vele heti egyszer találkozom, mert nagyon sokat dolgozik.

Mindig segítőkész voltam egész életemben, kedves, mosolygós, mégsem vagyok boldog.

Mit tehetnék, hogy valami változzon?