Mostanában annyira divat lett, hogy fogadjuk el a kövér nőket, hogy aki vékony egyből le anorexiázzák?

Kedves Kérdező, nem jó itt senkinek semmi. Nem lehet egyszerűen mindenkinek megfelelni.

Én állandóan kaptam az ívet, hogy de csúnya sovány vagyok, tinikoromban voltam 170/49 kiló, normál evés mellett, de 52 meg 54, meg 56 kilósan is ezt mondták rám, aztán nemrégiben voltam 65 kiló is, akkor meg megkaptam, hogy jó nagy lett a se..... fenekem.

46 kg vagyok 169 cm-hez, de A-s szúnyogcsípés méretű csepp melleim vannak. Nagymamámon kívül senki nem kérdezte meg soha senki, hogy eszek-e rendesen - addig, amíg nem jött egy jóképű új kolléga, aki történetesen irántam érdeklődött. Na akkor azonnal jött a nagyikommandó, hogy eszek-e, beteg vagyok-e (kétszer olyan vastag copfom van, mint a legtöbb nőnek, meg rengeteg energiám - ja, biztos beteg vagyok), a hátam mögött meg ment a pusmogás, hogy biztos csak levegőn és vízen élek, meg az ebédet tuti kihányom a vécében.

Azt hiszem, ez meg is magyarázta számomra ezt a kérdést.

Amúgy meg az elfogadás önmagad szeretetét jelenti, és szerintem az a ténylegesen kövér (nem molett, meg teltkarcsú, meg "lehetnék vékonyabb is", hanem a tényleg gusztustalanul elhízott csüngőhasú) ember, aki nem tesz azért, hogy egészségesebb legyen, az nem is szereti magát.