32 évesen még van esélyem jobb életre?

sziasztok!!

32 éves nő vagyok. Sajnos eddig semmiben nem remekeltem túlságosan. 10. osztály után abbahagytam a sulit, egyszerűen nem ment, inkább sokat lógtam egy barátnőmmel. Apukám pár évvel azelőtt halt meg. Így visszagondolva iszonyatosan hiányzott az életemből az apai szigor. Utána próbálkoztam esti sulival, de nagyon nehéz volt, főleg a matek így pár év kihagyás után, meg munka mellett sokszor nem összeegyeztethető.

A párkapcsolataim is mind rosszul sikerülnek. A leghosszabb 5 éves kapcsolat volt, eljegyzés is volt, de nem bírtam a pasit elviselni az utolsó hónapokban. Nagyon ideges természete volt és sokszor rajtam vezetette ezt le.

Így visszaköltöztem anyukámhoz. Nem a legjobb, nem jövünk ki túl jól, mert mások a szokások, de nincs lehetőségem elköltözni.

Minden vágyam az, hogy kisgyerekekkel foglalkozzam. Szeretnék egy óvodai dajka tanfolyamot (OKJ-s) elvégezni, bár szerintem nem ér annyit, mint egy rendes iskolai.

Most megfordult a fejemben, hogy jövő tanévben újra megpróbálom az iskolát.

Szerintetek utána lenne esélyem mondjuk főiskolára, egyetemre? :) Vagy túl öreg vagyok már hozzá? Az hogy megy így felnőttkorban? Munka mellett lehet haladni?

Lehet, hogy buta gondolat egyébként. Mostanában inkább negatív dolgokon jár az eszem, nem látom szépnek a világot. De most úgy érzem, látom a fényt az alagút végén és már ilyeneken gondolkodom! :)

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat.. És légyszi mellőzzétek a miért nem tanultam, stb. válaszokat. :)