Mi baja van a mostani tizenéveseknek?
Folyton azt olvasom itt, hogy felvágják a kezüket-lábukat, meg akarnak halni. Én a 2000-es évek elején voltam tini, az volt a legnagyobb gondom, hogy bénák voltak a ruháim mert nem volt pénz divatosra, és rosszul ment a matek.
Suliban jól éreztem magam, hétvégén átmentem a barátnőmhöz, elmentünk sétálni, karácsonykor üveget festettünk, nyáron fagyiztunk a környéken vagy felmentünk valamelyikünkhöz, később meg diákmunkára.
Nem ittunk, nem cigiztünk, éltük tök normálisan a mindennapokat.
Most mindenhol ilyesmit olvasni, hogy kirúgtak az egyetemről meg akarok halni, beszóltak a suliban meg akarok halni, otthagyott a fiúm/csajom hát levágtam a fél karom...
Nem 50 éves emberek írnak ilyeneket, akikkel egy csomó rossz történt már az évtizedek alatt hanem gyerekek.
Nem tudnak kommunikálni, bele vannak gágyulva a közösségi oldalakba, egy egyszerű dolgot sem képesek önállóan megoldani inkább kiírják a netre és várják a kommenteket (Pl: kizártam magam a lakásból, itt ülök fél éve a lábtörlőn, segítség). Az ilyenek anyja/apja hol van, hogy neveli őket?
34n
Szerintem sem depresszió, és tényleg divatból mondogatják, ahogy a kezüket is divatból szabdalják.
Sajnos itt sokan adják alájuk a lovat és olyasmiket írnak nekik, hogy igen te súlyosan depressziós vagy, gyorsan menj el pszichiáterhez és kérjél tőle jó sok gyógyszert, majd az segít.
Szerintem a valódi emberi kapcsolatok segítenének rajtuk, plusz némelyiken egy pohár hideg víz nyakba, és némi valóság, azaz nem pláza és nem internet.
Nekem semmi ilyen nem fordult meg a fejemben és ezt az egészet visszataszítónak gondolom.
14/L
5: akkor te egy megbecsülendő kivétel vagy, csak így tovább :)
Engem is milliószor lepontoztak itt hasonló vélemények miatt.
Régen mi is sokat bicajoztunk, már akinek volt. Ha nem volt, tekertük a másikét. Eszembe sem jutott, hogy sminkeljem magam és/vagy pasizzak, nem is érdekelt, tök jól elvoltunk ilyenek nélkül is.
Most az egyik unokahúgom 15 éves de simán elmenne 25-nek is, úgy sminkeli magát. Már túlvan egy kapcsolaton, már megfenyegette az exe... értitek..egy amúgy 14 éves kölyök :D hát szóval, részemről ezeken már csak röhögni tudok.
Rengeteg a probléma...
kezdjük ott, hogy te még nem internettel a kezedbe születtél okostelefonnal és később értek olyan hatások, amiket fel tudtál dolgozni, amikor már kialakult valamelyest a személyiséged, értékrended...
... de egy gyerek, akit rabul ejt, hogy mennyire felszínesség a menő sokaknál, hogyan legyünk tökéletesek, hogy tudunk úgy kinézni, stb... a reklámokat is úgy bekajálják, hogy nem igaz...
meg különféle weboldalakon is különféle hlyeségeket írnak minden tekintetben
a világ is felgyorsult, egyre individualistábbá válik, egyre inkább szrunk mindenki másra, és ez a gyerekeken is meglátszik
ahogy az is, hogy nincsenek már annyira olyan játékok, amik közösségépítőek lehetnének, személyesen kell-lehet játszani, hanem inkább csak olyan, amit gép előtt, így kevésbé fejlődik ki az ember és önismeretük is, meg a szociális érzékenységük
nagyon-nagyon bonyolult a képlet
nincs is megfelelő oktatás, illetve annak a színvonala folyamatosan esik,
nem menő az, ha valaki tanul, dolgozik, megküzd valamiért, előre lép, mert az a menő, hogy valakiből sztár lesz, youtube sztártól kezdve rapperen át akármiig, persze gondolják, hogy csettintésre, meg ezek csak a szerencsén múlnak
nagyobbak is lettek azóta a társadalmi különbségek is, ez lecsapódik a gyerekeknél is... ahogy a rengeteg flusztráció is
sokan azért sem képesek önállóan megoldani semmit, mert annak idején nekünk még valaminek utána kellett járnunk-néznünk, ma már ott a google, a net, az információnak és a tudásnak is kevesebb az értéke, pedig anélkül probléma megoldások nehézségekbe ütköznek
ezek a dolgok egymást erősítik és még messze a képlet vége, és közre játszik az is, hogy újratermelik önmagukat ezek a problémák és problémás egyének
Azért, mert neked normális gyerekkorod volt, meg nem voltak akkoriban megoldhatatlan problémáid, ne gondold már azt, hogy automatokusan minden mai tizenévesnek ugyanilyen sorsa van. Én sem vagyok már tini, de olyan buta sem, hogy ha látok egy elhanyagolt, mentálisan beteg gyereket, aki vagdossa magát, mert az idősebb generációknak ilyen idióta hozzáállása van, és se példamutatás, se segítségnyújtás, se tanácsadás nincs, csak a pampogás, meg a problémák lekicsinylése, hogy nekem sem volt semmi bajom ennyi idősen/ az én időmben nem volt olyan, hogy valaki depressziós, stb. A tinik zöme csonka családban nő fel, a szülők alig tudják eltartani a gyerekeiket, egyre több a családi csőd, az oktatás gáz, az iskolákban óriási a kiközösítés, a másik oldalon meg a tömegnek való megfelelés, a tiniknek nincs jövőképe, mert mindenhol csak azt hallani, hogy az emberek hogy szennyezik a környezetet, háborúk dúlnak, nincs megélhetés, mindenki hazudik, a másik oldalon meg a buta felvásárolt celebek kirakatélete. Csak ennyi a gond. És akkor ebben még nincs benne sem az alkohol, sem a drog, sem a szexuális zaklatás, csak ami "általános".
Vegyétek már kicsit észre magatokat.
Ez most pont rossz embernek írtad.
Engem egész általánosban kiközösítettek, mert mint írtam, béna ruháim voltak, nem volt semmi menő holmim (jó iskolatáska vagy tolltartó). Az öltözőből elvitték a cipőmet és kidobták, a szekrényből a kabátomat elvitték a folyosó túlsó szekrényébe, kigáncsoltak, cikiztek, beszóltak.
Otthon is sokszor volt balhé, veszekedés, ha rossz jegyet kaptam nagy kiabálás volt. Nem mehettem szinte sehova, a leckét fel kellett mondanom.
A legjobb barátnőm hetedikben ellopta az itthoni pénzünket aminek persze oltári nagy balhé lett a vége. Bizonyíték híján ő vígan élte az életét, én egészen középiskola első osztályáig itthon ültem iskola után. Bőven ki voltam közösítve a suliban.
És igen: mégsem aprítottam fel magam a kádban, nem küldtek pszichológushoz, nem ittam és nem szedtem tablettákat.
Nem gondolom azt, hogy ma én vagyok az akinek észre kéne vennie magát.
Nem én vinnyogok tizenévesen a tömegközlekedési járműveken, nem én élek drogokkal, nem én hányok az utca közepére péntek estétől vasárnap estig, miközben arról panaszkodok mennyire leterhel az iskola.
Középiskolában 16 éves koromtól dolgoztam. Nem csak nyáron, hétvégéken is. Volt, hogy suli után is mentem, hétköznap. Mellette nem voltam rossz tanuló, a legjobb eredménnyel érettségiztem, 2 tárgyból dicsérettel.
Azóta eltelt egy csomó idő. Kijártam amit lehetett. Ért egy csomó veszteség, öngyilkosság a családban, meghalt a legjobb barátnőm, elhagyott a párom akivel családot szerettem volna alapítani. Csalódtam 2 nagyon jó barátban amit a mai napig nehezen tudok feldolgozni, az elhalálozásokkal együtt. Mégis dolgozom, továbbra is tanulok, teszem amit kell.
Aki nem tudja elsírni magát a mostani kamaszok bánatán az nem biztos, hogy egy szr alak, és lehet, hogy végigjárta már a saját poklait az évek alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!