Vajon melyik az erősebb? A szokás hatalma, vagy a hiány végett fellépő késztetés?

Ha valaki valamihez hozzászokik akkor az ismerős körülmény mint kényelmi elem, erősen szerepet játszik abban, hogy a dolgot fenntartsa, annál fogva, hogy az egy olyan fix pont amihez mindig tud igazodni, mint egy kiindulási alap, és ezért megválni tőle, és az abból eredő okozatoktól nem kíván az ember, mind inkább azt részesíti előnyben.

A másik eset pedig, hogy rengeteg információ halmozódik fel az emberben valamiről, de annak a dolognak, körülménynek a realizálódása a valóságban az ember tapasztalati szintjén nem ment végbe, és ezért, hogy képet kapjon róla folytonos kényszer áll fenn, ami az ügy tisztázását, a feszültség csökkentését akarja elérni, amiként a külső és belső valóság egyensúlyba kerüljön.

Mindkét esetben van egy gondolatmenet, hogy a kettő egy legyen, csak az egyik esetben a valóság szintjén a meglévőt tartja fenn, míg a másikban a hiányt pótolja.

Szeretem a rakott krumplit, mert megszoktam, ezért kérek. Sosem ettem rakott krumplit, de sok jót hallottam róla, és figyelembe véve az alkotórészeit nem lehet rossz ezért kérek.