Betegen hánytál már utcán?

Kb. 11 éves lehettem, arra is emlékszem, hogy Mikulás napja volt. Erre azért emlékszem, mert kaptunk a suliban szaloncukrot a télapótól, de már azt sem akartam megenni, mert reggel óta csikart a hasam, és már azt az egy cukrot se kívántam.

Szünetben jobban kezdtem rosszul lenni, így szóltam az egyik tanárnak, hogy szeretnék hazamenni. Kb. két sarokra laktam az iskolától, de nagyon szarul nézhettem ki, mert tanárnő nem akart elengedni egyedül így egyik osztálytársam kísért haza.

Mikor kiléptünk a suli kapuján hirtelen éreztem, hogy itt baj lesz, s már nem volt időm visszafelé szaladni, így inkább a suli melletti füves területre hánytam. Sajna ment a kabátomra is belőle.

Jött arra két nagyobb lány, akik csak el voltak szörnyedve, és megkérdezték, bekísérjenek - e dokihoz, de csak megráztam a fejem. Osztálytársam mondta, hogy hazavisz.

Hát nem volt jó, mert kicsit szégyelltem, de vannak olyan helyzetek, amikor nincs más, hányást nem is nagyon lehet visszatartani, szóval mindegy.

29/L