Zaklattak vagy te zaklattál már valakit?

Elég gáz, de én zaklattam valakit kisebb koromban...Lehettem kb 11-12 éves, amikor láttam egy (magyar) filmet, amiben nagyon megtetszett egy szereplő és megkerestem facebook-on és elkezdtem neki írosgatni, hogy milyen jól játszott meg ilyesmi..Először kedvesen válaszolt, én meg elkezdtem rá nagyon durván nyomulni D: Mondjuk én fordított helyzetben már rég tiltottam volna magam, ő viszont nem tiltott le, csak mindig olyan üzeneteket írt, hogy hagyjam békén, mert van barátnője meg semmi közöm a magánéletéhez..

Még visszagondolni is gáz erre ._.

Valamint nem tudom, ezt hívhatom-e zaklatásnak, de szintén facebook-on történt, kb 14-15 éves koromban, hogy valaki csinált egy kamu profilt, ilyen animés névvel és üzenetben elkezdett oltogatni, hogy milyen kib4szott ronda vagyok és hogy tud rólam valamit, amit nagyon nem akarok, hogy elmondjon rólam mindenkinek és ott kérdezgettem, hogy mi az, mert esküszöm, nem rémlett, milyen eget rengetően cikis titkot mondtam el magamról bárkinek is :D De mindig ilyeneket válaszolt, hogy "Ne tettesd magad hülyének, tudod te, miről van szó ;)", meg ilyen hülyeségek, gondoltam valami unatkozó kis idióta lehet az illető. Szóval letiltottam, de csinált még vagy 8 ugyanilyen profilt és folyton azokról írosgatott...Aztán gondolom megunta, hogy mindig letiltom és abbahagyta. Ennek nem lett semmilyen következménye, legalábbis én nem hallottam vissza az ismerőseimtől semmit, hogy valaki valami pletykát terjesztett volna rólam, vagy ilyesmi, de mindenesetre elég fura élmény volt :D

A suliban volt golyatabor, ahol a csapatokra lettunk osztva. A csapatunk vezetoje egy tizenkettedikes srac volt, es mar tabor kozben is hihetetlenul nezett meg kereste a tarsasagom. Ezzel semmi baj nem volt, mig nem kezdett el facen is irogatni. Eloben kedveltem a szemelyiseget, de semmi tobbet nem akartam tole, mint baratsagot. Facen folyton azzal fogadott reggel, hogy “Jo reggelt” “Jossz suliba?” Stb. meg szunetekben is folyton irogatott nekem, de egyszeruen olyan kinos volt vele beszelni, hogy kezdtem leignoralni, de nem vette eszre, es csak irogatott-irogatott mindig nekem, mignem olyan ev kozepe fele elmondtam neki, hogy nem akarok tole semmit, es hirtelen leallt vele.

Nem tudom, hogy ertetted a zaklatast, de en ezt is annak minositenem, folyton irogatott nekem.

IGen, zaklattak.

Randiztam egy pasival, már ott is fogdosott meg nyúlkált, hiába szóltam rá, hogy ne.

Aztán randi végén megcsókolt - egy orrtöréssel díjaztam ezt a "remek" ötletét.

Ott akkor közöltem vele, hogy hagyjuk egymást, mert egy értetlen, erőszakos idiótával nincs dolgom.

Nem fogta fel, még három hétig írt, hívogatott, hiába tiltottam le fészen meg nem vettem fel a telefont, nem szállt le rólam.

Aztán apámnak eldurrant az agya, és felhívta, megfenyegette, ha nem száll le rólam, agyonüti de előbb még a kezébe adja a tökeit (vicces, mert a légynek nem tudna ártani amúgy).

Na, ez hatott végre, de persze én voltam a rbanc.