Hogy lehetnék ilyen "loner" típusú ember?

Régen én is baromira magamba fordultam, utáltam önmagamat.

Belőlem ezt az önutálatot leginkább apukám viselkedése (évek óta nem beszélek vele) és az okozta, hogy meleg vagyok és nagyon nehéz volt ezt megemésztenem.

Aztán valahogy rám talált pár olyan ember, akik segítettek önmagam elfogadásában és egyre több emberrel építettem fel jó kapcsolatot, barátságokat.

Nekem is leginkább a társaság a kiút, de elég nehéz, mert nem vagyok hozzászokva mondjuk ahhoz, hogy ki kell állnom magamért vagy ahhoz, hogy valaki vitatkozzon velem.

Az egyik lány barátom ráadásul folyton hisztizik, mindig talál valamit és aztán baromira megbánt.

Nemcsak engem, hanem más barátait is.

Aztán bocsánatot kér (nem mindig mondjuk) és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Aztán meg, ha én sértem meg vagy én csinálok valamit, akkor azt hónapokig emlegeti.

A múltkor egy ilyenért pl úgy akart bosszút állni, hogy kiteregeti az életemet (azt, hogy meleg vagyok, azt, hogy ki jön be).

Amúgy az összes olyan barátja, akikkel nincs közvetlen kontaktom (tehát nem ismernek vagy a bartud rólam MINDENT, ami szintén elég zavaró.

Semmit nem tudok neki úgy elmondani, hogy ne tudják mások, és nagyjából hetente (többször) rajtam tölti ki a szar kedvét éd mindenről én tehetek...