Hogyan lehetnék értékes ember? Hogyan gondolhatnám magam annak?

Súlyos önértékelési gondjaid vannak, az biztos.

A jó hír viszont az, hogy biztosan alaptalanok, és változtathatsz rajta.

Én is jártam ebben a cipőben, nálam hipochondriában öltött testet. (Arra számítottam, hogy valamikor halálosan megbetegszem - persze rettegtem tőle.) Szóval értékeld, ha valaki feléd fordul, nyilván lát benned valamit, amit kaphat, valamiért tisztel. Te nem látod azt a valamit, mert abban a tévképzetben élsz, hogy semmi belső értéked sincs.

Biztos vannak sikereid, olyan dolgok, amelyek sikerültek, amelyeket jól csináltál, amiben ügyes voltál. Kezdetnek ezeket írd össze. Jöjj rá, melyek azok a bázistulajdonságaid, amelyek ezek elérését elősegítették. Erősíts rá azokra, és amint további sikerélményeid lesznek, szépen leomlik a tévhited arról, hogy nincsenek értékeid, és kevesebbet érsz másoknál.

Pedig ha egészséges vagy, rengeteget tehetsz önmagadért.

Erősítheted az izmaidat, például. Ez csak kitartás kérdése, nehéz elcseszni. A "jó test" érdekében már tettél valamit, és ha a fejlődést látod, megváltoznak a gondolataid is. Szomorúnak egyáltalán nem kötelező lenni. Beszédkészséget is lehet tanulni, fejleszteni - bár igaz, beszélni kell hozzá, jó sokat. Ha mással nem, a családdal, de tessék gyakorolni...

Azt írod, meg akarsz változni. Csak mentális blokk lehet nálad. Meg akarsz változni, mert "nem vagy elég jó", de nem tudsz túljutni azon, hogy "nem vagy elég jó". Vagy csak én nem értem?

Ha valami nem elég jó szerintem, akkor változtatok rajta, hátha jobb lesz. Ha nem változtatok semmin, akkor biztos nem lesz jobb, sőt.

Túl nagyon az elvárásaid magadtól. Miért akarod magad pl. az átlaghoz mérni? Inkább azzal kellene foglalkozz hogy legyél boldog, és a belső komplexusaidat dolgozd fel. Ha te úgy érzed hogy egyik másik barátodat meg sem érdemled, akkor te taszítod magadtól ezeket az embereket, kellemetlenül érzik magukat az emberek melletted.

Szerintem azt is rosszul gondolod el hogy neked kellene legyen kocsid, vagy különösebben kiemelkedő adottságaid. Nagy közhely, de elkell fogadd magad olyannak amilyen vagy. Az elvárásaidat is ehhez kell mérd, attól hogy valakinek van kocsija, te nem vagy kevesebb. Ugyanannyira jó érzés foghat el ha elolvasol egy könyvet, megnézel egy filmet, nekikezdesz egy sorozatnak, részt veszel egy előadáson, elmész sportolni stb.. A boldogságot magától értetődő módon mindig azokon a kereteken belül kell keresni, amit megengedhetsz magadnak. Ha te mindig olyan dolgokról álmodozol amiket nem tudsz megszerezni, akkor elfelejted kihasználni azokat a dolgokat amiket viszont megengedhetsz magadnak. Nem feltétlenül kell mindig nagy dolgokra gondolni. Pl. egy reggeli kávé, kád meleg víz, jó ebéd, este egy sör is lehet apró öröm számodra. De ha nem találod fel magad ilyen téren, hogy hogyan okozhatsz magadnak örömet, az egy probléma, amit kikell javíts öntudatosan magadban.

Ha valakivel haverkodsz, akkor ne próbáld megjátszani magad, pl. elszeretnél valamit mondani, ne fogd vissza magad, ha ő barátkozik veled, akkor szerintem nem azt az embert akarja megismerni akinek megtudod játszani magad, hanem téged. Attól hogy te félsz saját magadat mutatni, izgulsz találkozáskor, ez egy reflex azért mert félsz az eddigi kudarcaid ismeretében magadat adni. Viszont ezzel nem jobbat, hanem rosszabbat hozol ki magadból.

Az hogy nem tudsz beszélgetést kezdeményezni nem tudom megmondani hogy mi miatt van. Azért mert unalmas az életed, és semmi olyat nem csinálsz amit elmondhatnál? Vagy nincsenek témába vágó gondolataid? Félsz beszélni? Vannak dolgok amik fejben kellene eldöljenek (pl. ha elfogadnád magadat, akkor nem félnél megosztani valamiről a véleményedet sem a másikkal, esetleg annyira azon jár az eszed hogy milyen gáz vagy, hogy nem jut idő épkézláb véleményt formálni a dolgokról? )

S amúgy hogy egy példát mondjak, az utcasarki roma gyerek se nem szép, se nem okos, se nem ügyes, semmiben nem jó, mégis úgy tud vigyorogni a mulatósra, úgy tud örvendeni egy szál ciginek és úgy tud röhögni minden holott ő se jobb nálad. Csak ő elfogadta magát és annak örül amilye van. Nem is egy jó ember, de a körülményekhez képest tud boldog lenni, pedig kevesebb nálad. Barátai is vannak.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs értelme pl. Istent hibáztasd hogy ilyen rossz testet adott neked, vagy tökmindegy hogy miben hiszel, de hiába érzed azt hogy "megszívtad" hogy "csak" ilyennek születtél. Más még olyan sincs mint te, mégis feltalálja magát barátokkal és mindennel.