Mit csináljak? Ilyen rossz lennék?

Alsó tagozatban nem jártam túl jó suliba, és az osztályom sem volt jó. Sokat bámtottak, főleg lelkileg, de volt hogy fizikailag is.

Aztán felsőbe új suliba mentem, ami nem volt annyira vészes, de itt is csak egy-két "barátom" van, akiki inkább csak beszélgető társak.

Eddig nagyon sok barátot vesztettem el, és mostmár nem is nagyon szoktam/akarok őszinte lenni az emberekkel, és megbízni bennük.

Az osztálytársaimmal nem nagyon szoktam beszélgetni, mert a legtbjül agya csak a pasikig, egymás kibeszéléséig, és a ruhákig terjed.

Iskolán kívül van két barátnőm, de nekik se beszélek sose a problémáikrol, ellenben nekem nagyon sokat panaszkodnak, én viszont nem tartom szügségesnek, hogy én is ezt tegyem.

Aztán körülbelül egy fél éve ért egy autóbaleset (elütöttek mint gyalogos). Ezt nem éreztem olyan nagy traumának nagyon jól tultettem rajta magam, de aztán a szüleim pszihologushoz kültek. Ez nekem nagyon rosszul esett, hogy azt hitték hogyha valami gondom lenne előbb mondanám el egy vadidegnekik,aki még csak nem is szimpatikus, mint nekik. Tehát a pszihológus sokkal jobban megviselt mint a baleset.

Ezenkívül a szüleim nagyon sokat dolgoznak, és velem meg a tesóimmal elég keveset foglalkoznak. Tudom hogy igyekeznek de mégsem jön össze.

Nem vagdosom magam, és sirni is csak nagyon ritkán,amikor nem bírom visszatartani,mert csak gyengének érzem magam tőle, és tudom,hogy semmit nem old meg.

Társaságban lenni is egyre kevésbé szeretek, például a sulis farsangi bulin mi voltunk a szervező osztály így kötelező volt lenni, de én az idő felét úgy töltöttem, hogy bezárkóztam a WCbe,mert nem éreztem jól.

És a suli se megy olyan jól. Nagyon sokat tanulok, de tanulási nehézségem, és diszgráfiám is van, de igyekszem változtatni rajta.

A nyelvek is nehezen mennek, tehát így félévkor a német 3as ért küzdöttem.

Ezt nem akartam leírni ís nagyon szánalmasnak,és gyengének érzem magam, de jól esett. Mit csináljak?

És bocsi ha kicsit összeszedetlen lett,de nagyon rosszul érzem magam.

13/l