Ezek milyen hatással lehetnek a gyerekek lelki világára?

A vallásos agymosás és a televízió mint agymosó propaganda nagyjából egy tőről fakad, ugyanazon szinten levő hatalmak manipulációi.

A megoldás: mérték; az arany középút meglelése. De hogy az mikor hol van, nem mindig könnyű ráérezni, mégis muszáj megközelíteni, ha jót akarsz magadnak és a gyerekeknek. A sárkányos mesék kellenek az óvodások, iskolások lelkivilágának, a jó és rossz harca is benne van, a szorongásaik leküzdéséhez fontos.

De amit pl a kereszténység, meg a kereskedelmi televíziózás ad, az legalább 80%-ban szándékos pánikkeltés, félelem-programozás. "Féld az istent!" és "féld a pénz isteneit is!" Meg "add fel egyéniségedet és idomulj, válj androiddá!"...

Egyébként nyitott vagyok a spiritualitásra, a nyitott szemléletű, igazságkereső tudományokra is.

Okkal ellenzem a vallásos intézményességet.

Csak egyetérteni tudok az előzőekkel. Meg kell találni az arany középutat a gyereknevelés ezen terén is, nem pedig burokban tartani a lurkót.

Én is belefutottam kicsiként jó pár erőszakos és csúnyán beszélő filmjelenetbe a tévében, mégsem lettem különösebben lelkibeteg felnőtt.

Viszont a kereskedelmi tévék "showműsoraitól" tényleg csak óva inteni tudom a kicsit.

Én is teljesen egyet értek az előző válaszolókkal, az arany középúttal is. Vagyis az sem lenne jó a gyerek számára ha abban a tudatban nőne fel hogy rossz dolgok nincsenek is. Hogy nincs kereskedelmi manipuláció, átverés, agymosás, erőszak, korrupció, stb. Például engem úgy neveltek fel a szüleim hogy szinte nem is tudtam hogy léteznek az előbb felsorolt negatív dolgok. Aztán mikor 15 évesen kollégista lettem és onnantól kezdve kikerültem a felnőtt valódi életbe, bizony mélyvízként és hidegzuhanyként ért a való világ. És az vert át, csapott be vagy vert meg aki akart. Mert újdonság volt az emberi gonoszság, a meglepetés miatt nem tudtam kezelni. Jó képességűnek tartott mindenki, mégis balek voltam az életben. Persze aztán idővel hozzá szoktam a való világhoz és megtanultam védekezni minden rossz ellen.

Vagyis a gyereket nem úgy kell nevelni hogy a rossz nincs is, ahogy úgy sem hogy dőlj be kisfiam a téged átverni vagy megverni akaróknak. Hanem meg kell tanítani arra hogy vannak ilyenek és hogyan védekezhessen ellenük.

A túlféltés egy másik formájáról, a prüdériáról nem is beszélve: "nem beszélek szexuális kérdésekről a gyerekemmel (az életkorának megfelelően se)"...

...mert akkor a végén még képes volna a gyermekmolesztálóktól megvédenie magát preventív ismeretei segítségével...

És jaj! Ha lány, a végén még nem lesz meglepett / kétségbeesett, amikor kiskamasz korára megjön először majd a havi vérzése / fiú esetén az első magömlése...

Meg hát jaj, a végén akkor nem lesz szégyenlős és gátlásos majd kamaszkorára az ellenkező neműekkel, szerelemmel, szexszel kapcsolatos dolgok terén, a párválasztásban...

Pedagógus vagyok, és a kommentedre reagálva: magzati kortól célszerű szexuális felvilágosítást adni a gyerekeknek. Hiszen minden életkorban szükséges a tudás a nemiségről. A magzat is érti már a beszédet valamelyest, legalábbis elkülönít szavakat, és érzi a gesztusokat, hanglejtést, metakommunikációt. (Az embrió még nem feltétlen ért bármiféle beszédet, a vonatkozó szervei még nem alakultak ki.) Pl hasznos, ha az anya, apa beszél olykor a magzathoz, mert érzi a magzat, hogy figyelnek rá olyankor ,és érti tehát a metakommuniációt, és kezdi a szavakat is elkülöníteni egymástól. Pl ha már a magzatnak mondod, hogy "a doktor bácsi biztos benne, hogy kislány vagy / kisfiú vagy, örömmel várunk téged kislányom / kisfiam" stb. EZ MÁR SZEXUÁLIS NEVELÉS is egyúttal!

Tehát a nemiség az egyik alapvető része az embereknek, állatoknak, növényeknek is. És ember esetén nincs korhoz kötve az erről szóló felvilágosítás, hanem A KORÁNAK MEGFELELŐ MÓDON ÉS TARTALOMMAL szükséges erről beszélgetni vele. Pelenkázás közben is a mg nem beszélő (de a beszédet egyre inkább már értő) babának is lehet mondani, hogy "most megtörlöm a nunidat / kukidat" stb - ez is része a nemi felvilágosításnak.

Oviban meg TERMÉSZETES KÍVÁNCSISÁGBÓL kérdeznek a nemi szervekről a gyerekek, a lányok-fiúk testéről, a születésről, és nézegetik egymás ágyékát elbújva a bokorban - ez mind természetes tanulási folyamat, a pszichológiában pszichoszexuális fejlődésnek mondják, és az életkornak megfelelően mindig szükség van erre.

Mindig az életkornak megfelelően.

Épp így érvényes az eredeti kérdésedre is:

nyilván horrorfilmet nem nézetünk kisgyerekkel. A kamasz meg eldönti maga. Bár a kettővel ezelőtti itteni válaszomban erre részletesebben kitértem. Viszont rákérdeztél a szexualitásra, ezért írtam jelen hozzászólásomban többségében arról.