Vajon miért érezzük magunkat kevesebbnek? Egy filmből szeretnék példát hozni, amit még nem értettem meg.
A Mielőtt megismertelek című filmben a férfinek mondhatni tökéletes élete volt.
Aztán jött egy baleset és sajnos nyaktól lefelé lebénult.
Eldöntötte, hogy Svájcba utazik, mert eutanázián akar átesni. Nem tudja elfogadni az új életét, hiányzik neki a mozgás, a pörgés,amitől olyan életerősnek érezte magát. Ezt valahol megértem.
De mindegyikünknek van valami az életében ami nem kedvező számunkra. Lehetnek családi, párkapcsolati, problémák, tanulási problémák, betegség, anyagi nehézségek, rossz környezet, kevés idő, kevés boldogság.
Én egy kicsit úgy érzem, hogy legalább egyet muszáj választanom. Nekem is meg kell élnem valamelyiket a felsoroltak közül és csak úgy kaphatom meg a többi ellentétét. De ettől miért érzem magam kevesebbnek?
Tényleg akkor vagyok igazán boldog ha semmim nincs? Mert egy vallás így állítja. Vagy ez csak az elfogadásról szól és ettől függetlenül törekedhetünk a "tökéletességre" (még ha nem is létezik)?
Nem láttam a filmet. Baso egy haiku költő volt, és akkor "ébredt fel", amikor a bokorban meglátta a nauzanát (ez nem különleges virág, hanem egy gyom, kb. mint a kutyatej, az is sárga, és úgy néz ki)
Szóval Basó találkozott azzal a egyszerű gyommal, és elragadtatott állapotba került, haikut is írt a pillanatról.
Mózes a csipkebokorral találkozott. A halászok Jézussal. Buddha a Bodhi-fával vált eggyé, sokszor Buddhát csak egy bodhi-faként jelenítik meg.
Mi halandó egyszerű emberek is életünket egy találkozás során tehet, de itt nem a boldogság a cél, sosem az, inkább eredmény, és a legfontosabb a tanulás.
A filmben az a fiú nem találkzik soha azzal a lánnyal, sosem találkoznak. Talán sorsszerű volt a baleset.
A film címét nem tudom. Egy harmincas hegymászó férfiról szólt, akinek se kutyája, se macskája, él a szenvedélyének. A szüleivel sem ápolt jó kapcsolatot.
Azon a helyen két csinos nő elhívta őt az esti buliba, nem ért oda, mert egy szikla ráesett a karjára. Nagyon kevés film köti le a figyelmem, ez a film az volt.
Az ő életét ez a szikla fordította jó irányba. Jó sokára meghozta a döntést, hogy levágja a kezét, de csak azért mert olyan látomásai voltak, látta a jővöt, a kislányát, feleségét...
Szóval mit tanultak egymástól a filmben a két főszereplő?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!