Hogy képes az ember embert ölni?

"Ha a felejtés és örök remény

Nem volna a végzetnek frígyese,

Hogy, míg amaz hegeszti a sebet,

Ez szőnyeget von a mélység fölé

S biztatva mondja: száz merész beléhullt,

Te léssz a boldog, aki átugorja. -

De látál, úgye, mint tudós, egyéb

Sok furcsaság közt oly bélférget is,

Mely vércsében s macskában bír csak élni,

S kifejlődése első korszakát

Mégis csak az egérben töltheti.

Sem egy, sem más egér nincs kitűzve

Érezni macska-, vércse-körmöket,

S mely óvatos, ki is kerülheti,

Mint agg múlván ki házias körében.

De renditetlen törvény őrködik,

Hogy annyi jusson mégis ellenének,

Amennyi kell, hogy ezredek után

Még a puhány is éljen a világon. -

Az ember sincs egyénileg lekötve,

De az egész nem hordja láncait;

A lelkesűlés, mint ár, elragad,

Ma egy tárgyért, holnap másért megint.

A máglyának meglesznek martaléki,

S meglesznek, akik gúnyolódni fognak. -

S ki lajstromozza majd a számokat,

Következetes voltán bámuland

A sorsnak, mely házasságot, halált,

Bűnt és erényt arányosan vezet,

Hitet, őrűlést és öngyilkolást. - "