Nagy problémának számít ha 23 évesen azért nem ismerkedem egyáltalán, mert szégyellem ahol lakok és a lakó környezetem?
Egykori osztálytársaim közül már van olyan akinek megkérték a kezét(mondjuk ez is nagy fasz_s_ág 24 évesen.) más már 3-4 kapcsolaton is túl van.
Sosem feküdtem le senkivel talán ez a része a legszarabb, mert tudom hogy miről maradok le, pár csók volt csak ami jött, nyilván ha diszkrét normális közegben laknék lehetett volna komolyabb is az évek alatt.
Panelban élünk, de nekem egy putri az egész lakótelep, hiába van korszerűsítve a folyosón ablakok, szellőztető nincs, volt hogy az ajtón kilépve öklendeztem a büdösségtől, előfordult hogy a felsőmet az orromig felhúztam és úgy mentem ki a házból.
Még a több napja halott lakót is az emeleteken lefele jövet hozták ki a kocsihoz, állítom azt a szagot szívjuk még így évekkel később is.
Hiába adunk magunkra, a családtagok is megjegyzik mi folyik itt ha elugranak hozzánk hogy "Ó b_a_s_s_z_a meg végem lenne ha ilyenekkel kéne lakni és még akkor csak a lifttel jöttek fel, nem is gyalog.
A másik probléma a lakás mérete 53 négyzetméter de egy fos az egész beosztása, ha nem magam vagyok itthon akkor már egymás lába alatt vagyunk, 4-en kerülgetjük egymást.
Olyanról álmodni sem merek hogy egy csaj mondjuk itt aludna, amikor egymást érik a szobák, szóval max két embernek való ez a lakás.
Már jó párszor összevesztünk emiatt itthon, Ők mondják hogy nincs semmi életem, de azt nem veszik észre hogy a k***a lakás az egésznek az elrontója, meg volna a lehetőség hogy váltsunk Apám még benne is volna, de muter már nem akar belefogni egy felújításba költözésbe.
Albérletbe emiatt nem szándékozom menni, mert azt a pénzt el is szórhatnám bármire, ennyi erővel.
Nem kell leadnom itthon, ettől függetlenül beszállok én is a dolgokba ahogy tudok.
Jelenleg akárhogy számolok közel 30-33 éves korom körül fog összejönni annyi hogy egy házat vehessek.
De ez így nem élet, valahol beletörődtem már a sorsomba, ugyanakkor már most is fosok attól hogy 0 tapasztalattal lemernék-e valakivel feküdni.
1#
Kíváncsi volnék Te hogy oldanád meg a helyzetet.
Hallgass a kettesre. Ember,miért keresel kifogásokat? Nem, nem a lakás a probléma forrása, hanem te(ez 100%). Eddz,meditálj és nagyobb lesz az önbizalmad. Aztán hagyd, hogy sodorjon az élet, szólíts le bárkit a faszba.
37/f
"Albérletbe emiatt nem szándékozom menni, mert azt a pénzt el is szórhatnám bármire, ennyi erővel."
Ezt nem értem. Ha úgy érzed, a lakás és a lakókörnyezet az elrontója mindennek, akkor nem megérne minden pénzt kikerülni onnan?
Amúgy szerintem ez csak egy ürügy. A haverjaid beszólásai is elbizonytalanítottak, de valószínűleg amúgy is kicsi az önbecsülésed. Ha összejössz valakivel, aki tényleg odavan érted, akkor mindegy lesz neki a lakás, ha aranyásókat szedsz össze, az más tészta.
Abban mi a kifogás, hogy az anyagi helyzetem nem teszi "még" lehetővé hogy külön költözzek? Ezért érzem magam még mindig annak a szaros 14-15 éves kölyöknek mint annak idején.
Egy albérlet meg az autóm már nagy falat lenne a fizetésemhez képest, és akkor még nem is raktam félre....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!