Miért titkolják a fiúk, ha érzékenyek, elmélkedősebbek?
Azon kezdem, hogy nem akarom elhinni, hogy nincsenek érzékeny, művész lelkű, elmélkedős, érzelmileg fejlett intelligenciájú fiúk. És mivel ezt nem hiszem el, csak arra tudok gondolni, hogy nagyon jól titkolják. Olyanokra gondolok többek közt, akiknek különleges a világlátásuk és nem a telefonjuktól meg a konditeremtől függnek, hanem autonóm, egyedi egyényiségek...
Mivel imádom a művészetet, a szép dolgokat, érzékeny vagyok, és fogékony az 'élet szépségeire', otthon vagyok nagyjából az olyasmiben amiről beszélek... Egy fiútól sem hallottam még, hogy ez a vers/film/könyv/akármi, milyen meginditó, és mennyire elgondolkodtatta.
Nem akarok szexista lenni, a lányoknál is elterjettebb a műveletlen keménykedés, de mintha a fiúk még kevésbé vállalnák fel az érzelmi intelligenciájukat és a műveltségüket. Aki meg esetleg egy pillanatra 'elszólja magát' és kiesik a keményfiú szerepből azt rögtön b**zizzák... De miért?!!
Nyugatassatok meg, hogy csak erről van szó, és valójában vannak érzelmes, intelligens, a világ és az élet szeretetére nyitott művelt fiúk!! Lehet, hogy a tinikor átka, hogy egy ilyet sem találok? Minden srác (akiket ismetek) próbálja adni a nagymenő f**ckboyt, én meg egyre inkább kétségbe esem... Mert lehet, hogy az elmélkedős, érzelmes, különleges fiúk csak illúziók? Vagy ha nem, miért elterjettebb az ellentéte, miért számít cikinek, ha valaki ilyen, és miért kell titkolnouk?
16/L
válasza: válasza: válasza:Hát akkor most a nememre és a társadalomra vagyok dühös a fiúk helyett. Mert akárki akármit mond, én ilyet keresek, és ezt tartom vonzónak nem azt, hogy valaki egy kétajtós szekrény izomagy, és csak keménykedik. Egyrészt azért, mert az ilyenekkel egymáshoz sem tudunk szólni, másrészt meg mert nem a testébe leszek szerelmes, és ha a lelke vonz, akár fél karja is lehet, vonzódom hozzá... Persze ez nem jelenti azt, hogy lehet akármilyen ápolatlan, én is törődöm a testemmel, ápolja magát ő is, de ha lelke olyan amit leírtam, akkor igazán nem érdekel, hogy hogy néz ki. És nem tartom az ilyeneket puhap**csnek sem... Nem tudom én miért lettem ilyen, másoknak meg miért nincs erre igényük, de azért milyen már, hogy a többség igénye elnyomja az ilyen beállítottságú fiúkat, ez nem ér. :/
Köszönöm amúgy a válaszokat!
válasza: válasza: válasza:Manapság minden viselkedésforma eléggé színészkedés fele ment át, mert segít túlélni a napot. Főleg fiataloknál.
Felnőtteknél mondjuk több a normális mert ott már jellemzően békén(egyedül) hagyják őket, és nem kell megjátszani magukat.
Példa kedvéért, mikor iskolába jártam, (általános és középiskola) akkor alig kommunikáltam, tettettem a hülyét, mert így inkább röhögtek rajtam, és békén hagytak :D
Az utolsó 1-2 év már jobb volt, mert elment az osztályból az a pár "elit" tag, felemelkedett a színvonal, és mertem beszélni. Ezenkívül volt pár haver akikkel lehetett hülyülni. Az egyik ezek közül elég csöndes, de neki van a legjobb humorérzéke, csak nem mindig lehet érteni mit mondd, mert halk. :D
Velük se lehet egyébként túl sokáig komoly dolgokról diskurálni, mert egyszerűen megunják, és aztán újból jön a fürdőszobahumor. (Nem bánom :D)
Viszont cserébe normális emberek. És érdekes módon pont nekik nem volt barátnőjük. (Ja persze, biztos unalmasak)
A nagyszájúaknak meg általában van. (Zárójelbe megjegyzem, tart kb fél évet a mindent elsöprő fitymacsattogás, khm... akarom mondani szerelem)
Aztán persze megy a sírdogálás hogy csak kihasználtak, és soha többet.
Természetesen 2 hét múlva el lesz felejtve ez a felfogás, és minden megy hasonló kaliberben tovább. Szánalmas.
A beszéd úgyis csak beszéd marad, bármilyen komoly is az. Ilyen személyiségek léteznek amiket leírtál, de vagy nem szólnak semmit, vagy megjátsszák magukat, vagy egyszerűen rossz irányba megváltoznak a több évnyi megalázás után. A tanárok pedig hagyják ezt.
És akkor utána csodálkoznak hogy sokaknak nincs terve a jövőjét illetően, hogy hova menjen továbbtanulni.
Egyrészt mert nincs értelme a tantervnek, csak arra jó hogy bemagoljanak fölösleges információkat, amik el lesznek felejtve. És a reál tantárgyak, amelyek gondolkozni tanítanak, azokat meg sokan utálják, mert nincs jól felvezetve.
Másrészről pedig azért, mert egyáltalán nem érdeke az a rendszernek, hogy oly módon legyen valaki művelt, hogy ne szenvedne annak megszerzéséért, FÖLÖSLEGESEN sokat.
+Lelki megalázás és magárahagyatottság érzése.
Ilyenkor kapnak egy dózist a való életből, amelyben ugye sikeresnek KELL lenni, hogy törődést kapjon az ember, hogy aztán a 30 éves osztálytalálkozón lehessen beszélni arról, hogy milyen érdekfeszítő életed van, meg milyen karriert építettél miközben egy magánéleti roncs az ember, egy válással két gyerekkel.
Szóval kapsz egy generációnyi diákot, akiket be lehet tanítani feladatok elvégzésére. Rosszul gondolkodnak, nincs tervük a jövőjüket illetően, és nem tűnnek ki semmivel a tömegből.
Pont ideális jelölt munkaerőnek.
Az igazság az, hogy maga az ember mint egyén elértéktelenedett, mert ugye sokan vagyunk, és pótolhatóak.
Most általánosítok, de azért mert általában így történik. Észre lehet venni, csak körül kell nézni.
Az a tanácsom neked: Hogy ha majd találkozol ilyen fiúval, ismerd ki komolyságával és humorával együtt és csak azután hozz döntést, hogy kell-e neked.
Tapasztalatom az hogy sok embert félreismernek, vagy meg sem akarnak ismerni, és az egész egyoldalú lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!