Vajon van ebben valami? Ezért nem tudok szeretni egy lányt meg senkit sem igazán igy jön képbe isten?
Tehát sok barátnőm volt eddig, vagy valami mindig volt de sehogy sem volt jó, de szerintem rá jöttem valamire.
Az elsőt nagyon szerettem nyilván utána jött egy aki leszart utána, végig olyan kapcsolatokba keveredtem amik igazából szarok/szerencsétlen/semmilyen próbálkozások voltak még a szex sem ért semmit.Utána próbálkozásokat tettem az felé, hogy tudjam szeretni az illetőt, vagyis hogy ő szeressen meg engem leirom gyors példában ez 6 év gondolkodása volt és 15 nő.
Én+Kriszti.
Ha leszarom szeret, de mivel én nem szeretem nem veszem észre hogy szeret. Nyilván ezért megutál utána éppen ezért én kezdem el "szeretni", mivel hogy akkor jövök rá hogy mit érzett amikor már késő kivétel nélkül az összes kapcsolatom ez miatt ment tönkre és meglepően hamar.
1-2-3 Hónap max.
Utána amikor békülések formájában ugye szépen lassan helyre áll a mérleg, és megint ő elkezd szeretni az már nem olyan mert mintha benne lenne egy csepp méreg is :) és valahogy szépen folyamatosan (mostanában nagyon gyorsan) vége a kapcsolatnak.
Tehát a lényeg annyi, hogyha nem adok akkor kapok de adni szeretnék csak nincs kinek...de amikor van azt nem veszem észre magyarúl kialakul egy komplex szeretethiány ez miatt, és lelkinyomrék leszek. Szerintem ezt az érzést nehéz leirni de nálam annyira erős lett már, hogy konykrétan bele tudtam halni és még néha most is ha nem csinálok egy bizonyos dolgot.
Tehát összegezve nagyon érdekes dologra jöttem rá, az egyik hogy ez sehogyan nem tud normálisan helyre állni semmiképpen, viszont van egy dolog amivel meglehet oldani és az isten kizárólag ő. Mindenhol azt olvastam, hogy tanuljam meg szeretni magam és akkor engem is szeretnek hát kösz amikor szerettek észre sem vettem...ergo önbizalom hiányos voltam, amikor meg jól éreztem magam valaki mindig elcseszte az egészet szépen lassan TEHÁT SEHOGY nem éreztem jól magam, addig amig majdnem ebbe bele nem haltam ami egyébként nem rég volt szó szerint a fájdalomba a leki fájdalomba.
Sokszor lehet olvasni azt, hogy szülessen újjá az ember stb "töltekezzen be szent szellemmel".
A lényeg annyi ,hogy amikor megszületik az ember van benne egy lélek ami szépen lassan kimerül, ha nagyon hamar kiéli valaki mint pl én akkor nagyon gyorsan.
És utána ha mondjuk ez megtörténik akkor lehet fordulni istenhez (de igazából nagyon durva hogy nem is kell mert ő keres meg) és újjat ad de teljesen mást, és ezt komolyan mondom.
Ezáltal éreztem meg, hogy hogyan is kéne normálisan szeretni és kizárólag igy éreztem azt, hogy szeretem magam TÉNYLEGESEN jól érzem magam ha ő velem van ha imádkozok hozzá, ha olvasom a bibliát.
Még az emberek is jobban szeretnek igy, ha viszont pár napra vagy hétre abba hagyom megint szarúl leszek :D
Szóval rájöttem, és nem vagyok szent fazék arra, hogy igazából ez a hiány először is istené és addig nem is lesz normális kapcsolata az embernek amig őt meg nem találja.
Valami kezd összeállni de egy nagyon összetett dolog, ami teljes mértékben kizárja azt hogy isten nem létezne ÉREZHETŐEN nem létezne, és itt nem arra gondolok amikor bemegy a templomba valaki hanem amikor magában istenben hisz amikor már ő mutatkozik be neki, én szerintem ez akkor van amikor már valaki tényleg nagyon nagy szarban van csak még talán ő sem tud róla mekkorában.
Mégis létezik isten? Mégis csak tényleg vele lehet valódi értékeket teremteni?
Mert isten nélkül is lehet gazdag az ember, kapcsolata lehet, sikeres lehet de mégis az összes olyan ember között akinél ez megvolt éreztem egy hiányt ami miatt megvan törve a kép, és nem teljes és csak egy kamu az egész.
Viszont láttam olyan embert is aki hisz istenben és megvannak neki is ezek a dolgok, de tényleg csak ott láttam azt hogy ez valódi és igazi szeretet és nem kamu az egész.
És most ide nem azt mondanám, hogy az egyik szar ember a másik meg nem. De valami külömbség NAGYON NAGY külömbség van.
A mai kapcsolatok egymás kihasználásán alapulnak tudatlanúl, de ezekben épitkezik mind a két fél.
És bármennyi trükköt,cselt,személyiség fejlesztő szarságot alkalmaztam nem jött be SOHA.
Boldog csak istennel együtt lehet egy ember?? mi a véleményetek?
Az ember tökéletlen, az ember teremtette világ tökéletlen. Isten világa tökéletes.
Mondjuk ez elég nagy paradoxon, mivel az ember is Isten része, tehát nem lehet tökéletlen. De a világ amiben élünk még is az...
Nem valasz a kerdesre.
Nem letezik olyan, hogy tokeletes. Csak azok hiszik ezt, akik ilyen kis kellemes vallasos szemfedo mogul vizsgalnak dolgokat. Megszuri a hozzajuk eljuto informaciot, ezaltal elvagva oket azoktol az elemektol, amik nem passzolnak a mesevilagba. Lovesem nincs miert valasztja ezt egy egeszseges felnott ember. Ciki ilyen korlatoltnak lenni.
Szoval a valaszom: Az istenked nelkul sokkal boldogabb az ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!