Hogyan kell nyitottnak, szabadelvűnek, szabadszelleműnek lenni?

Egyszerűen.

Én 4 rózsás, légkeveréses gáztűzhelynek tartom magam.

Mellette foxszexuális vagyok.

Ennyi.

Sokan a szabadságot a szabadossággal keverik.

Eldönthetem, hogy mondjuk zenével akarok-e foglalkozni vagy meg akarom mászni a Csomolungmát. A szabadság abban áll, hogy senki és semmi nem dönti el helyettem, hogy "márpedig te zongoraművész leszel". De amint döntöttem, máris megjelenik a határ, amit egyszerűen nem tudok ledönteni. Ha zongorista akarok lenni, naponta több órát gyakorlok, ha hegymászó akarok lenni, akkor is: eljárok falat mászni, hegyet mászni. A kettő együtt nem megy, annyi kapacitásom nincs. Megtehetem, hogy zongorázom és hegyet is mászok, de akkor nem leszek zongoraművész és nem is jutok el a Csomolungmáig. Mindkettő megmarad hobbinak, stresszoldónak. Ha ezt el tudom fogadni, ez is egy lehetőség, akkor majd valami másban teljesedem ki.

A szabadsághoz hozzátartozik a felelősség, a döntésképesség és a lemondásra való képesség.

A szabadosságban ezzel szemben nincs felelősség, lemondásra való képesség, és gyakran a döntésképesség is ingatag lábakon áll. A döntés egy illúzióba vetett hiten alapul, például: akkora zseninek képzelem magam, hogy egyszerre lehetek zongorista és hegymászó, a karrierem csúcsán pedig a Fantasie Impromptu-t játszom az Everest tetején. Egyiket sem tudom felelősségteljesen végezni, mert csak kóstolgatom, ráadásul illúzióba ringattam magam. Amikor aztán kudarc ér, a felelősség hiánya miatt megint a szabadosságot veszem elő, és keresek egy rajtam kívül álló bűnbakot. Sokszor a bűnbak azoknak az embereknek a csoportja, akik korábban figyelmezettek, hogy kemény fába vágom a fejszémet.

A nyitottság pedig arra jó, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a valóságot az illúziótól. Nyitottnak lenni nagyjából olyan, mint meglátogatni egy múzeumot. Nézelődünk, ismerkedünk, viszont nem nyúlunk semmihez. Ha tetszik, amit tapasztalunk, szabadon dönthetünk, hogy elindulunk-e a kiállításrendező poszt felé, ahol már felelősségteljesen bele is nyúlhatunk a kiállításba. Vagy ha nem, másik múzeumba látogatunk. A szabados ember ezzel szemben azt hiszi, a szabadság az, hogy ha olyan kedve van, szelfizhet az antik szobor nyakába ülve.

#14 Te nyomorult,mi mindenki azt csinál,amit akar,amíg más szabadságá nem korlátozza!

Nekem más ne mondja meg,mit csinálhatok!

Ui.:A jó édes nénikédnek okoskodjál így.

1#, Tévedés. Ez tanítható. Én is, és tanítványaim is élő példák erre.

Ahogy minden, ez is elmád része, így változtathatö.

Meg kell figyel, milyen vagy s milyen akarnál lenni. Ezt elmagyaráznod magadnak, megértened. Ha elég mélyen megérted, megváltoztattad a hozzáállásodat is.

Írj rám ha konkrét segítséget szeretnél.