Miért nem találom ebben a világban a helyem?

A mai fiataloktól annyira távol állok, nehezen találom meg a közös hangot és képtelen vagyok elviselni őket. Nagyon gyerekes osztalytársaim voltak gimnáziumban, tucat lányok és pávák, én pedig sosem voltam ilyen. Annyira kirekesztettnek éreztem, érzem magam mindig is a kortársaim között. A fiatalabb generációról ne is beszéljünk. Bennem van a hiba? Mélyen érint, mert alig találok hozzám hasonló embereket, akik nem akarnak megfelelni a társdalami elvárásoknak és külön személyiségük van, nem csak mennek a többi után.

Sokszor gondoltam arra, hogy az én hibám, amiért fekete báránynak érzem magam. Nincs bennem semmi különlegesebb, mint bennük, nem nagyképűségről van szó, csak a felfogási, hozzáállási és gondolkodási különbségekről. Annyira nehéznek érzem a súlyát, kicsit magányos is vagyok emiatt, nincs túl sok barátom. Elszomorít, hogy bárhova nézek mindenki egyforma. Vagy csak nem veszem észre, ha valaki szintén más? A negatív és elveszett látásmódok az oka? Nem tudom, olyan furcsa ez az egész. Másképp kellene viselkednem? Hogy változtathatok a helyzeten? Magamban látom a hibát, tudom hogy nekem kellene változnom, de hogy tudnám kivitelezni?