Hogyan változzak meg jó irányba?

Sajnos a viselkedésem a kapcsolatom rovására megy lassan. Ez régen nem így volt, de az évek folyamán egyre inkább megváltoztam. Tudom, mindenki változik, ez az élet rendje, de én rossz irányba változtam. Még fiatal vagyok, 17 éves. Épp élem a tinédzserkorom és keresem önmagam a nagy űrben. A párommal 3 éve vagyunk együtt. Azóta természetesen sokat fejlődtem, nagyon sok mindent megéltünk együtt. Azonban a régi kedves, mosolygós, játékos, segítőkész, anyáskodó, törődő lányból egy sokszor bunkó, öntelt, befásult lány lett. A 3 év alatt csupán annyi változott az életemben, hogy tudom hova tartok, messzemenő terveim vannak a jövőmet tekintve. De ez azt eredményezi, hogy befásultam. Óvónő szeretnék lenni, és pár héttel ezelőtt voltam nyílt napon. Énekeltünk, játszottunk, megmutatták milyennek kell lennie az óvónőnek. Én ekkor jöttem rá, hogy persze, jó, hogy nyelvvizsgázok, csinálom az előre hozott érettségit, tanulok, mint valami idióta, hogy bekerüljek az egyetemre, de a legfontosabbat elfelejtettem: játszani és boldognak lenni. Az utóbbi időben a stressz következtében rengeteget veszekedek a párommal. És erre rá tesz még egy lapáttal az, hogy nem tudom önmagamat elfogadni. Kövérnek érzem magam(valóban van rajtam +5-6kg) valamint az, hogy nem jó az amit teszek. Tudom, hogy a személyiségem méreg. Méreg másoknak, de legfőképpen számomra. És egyszerűen annyi szeretetet kapok a szüleimtől, a páromtól, a barátaimtól, az osztálytársaimtól, a tanároktól. De egyszerűen semmibe veszem. Nem tudom értékelni. Mert amíg magamat nem tudom szeretni, addig másokat sem. A szüleim és a párom mindent meg tesznek értem. A párom iskola mellett éjjel nappal dolgozik, hogy boldog legyek, hogy el tudjunk menni bulizni, hogy közös élményeket szerezzünk. Mert valljuk be, nem minden a pénz, de jó ha van. A szüleim átlag keresetükből Karácsonyra összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy venni tudjanak nekem egy szobabiciklit, mert tudják, hogy nem érzem jól magam így. És egyszerűen nem tudom eléggé meghálálni. Nem tudom eléggé szeretni őket. Mert nem szeretem önmagam. Sokszor azért vagyok bunkó mindenkivel, mert éppen rosszul érzem magam és csak egy kövér, pattanásos arcú lányt látok a tükörben. Gyakran bíztatom a párom, hogy ő több, mint azt gondolná, és, hogy hogyan fogadja el magát.. de egyszerűen nekem nem megy. Az utóbbi fél évben ha nem mindennap, de minden másnap elsírom magam azért, akivé, amivé váltam. Mindennap összeveszünk valamin, megbeszéljük, de nem oldódik meg. Úgy érzem a köztünk lévő fal én magam vagyok. Hogyan változtassak önmagamon? Újra a régi mosolygós, önfeledt lány akarok lenni. Nem pedig az, aki meglát egy párt vagy egy nevető embert és utálkozni kezd. Szerintem gusztustalan a viselkedésem. És változtatni szeretnék, de nem tudom hogyan tegyem meg az első lépést.