Kiselőadást kell tartanom az egész osztály előtt. Hogyan tudnám leküzdeni a félelmet és a szorongást?

Ezek normális dolgok. Nem vagy hozzászokva a szerepléshez, ezért ezt váltja ki a belőled a helyzet. Tanácsot nem lehet adni, mert nincs semmilyen módszer, amit ha követsz, akkor nem izgulsz. Mert ha kiállsz az osztály elé, úgyis elfelejtesz minden tanácsot, és maga alá gyűr a lámpaláz...

De lehet tenni ellene. Az egyetlen mód, ha az ember sokat van mások előtt és sokat szerepel. Egy idő után hozzászokik az ember és természetessé válik. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, ki kell alakulnia a rutinjainak, hogy mások előtt hogy viselkedsz. Amikor az ember mások előtt szerepel, van egy külön "szereplős" személyisége ilyenkor. Amíg ez nem alakul ki, addig idegen számodra a helyzet, és ezért vagy lámpalázas.

Éld bele magad a témába. Ha meg vagy győződve arról, amiről beszélsz, ha a magadévá tudtad tenni, akkor az lesz a cél, hogy másoknak is átadd ezt az érzést; hogy ők is lelkesedjenek érte. Élvezni fogod és nem lesz szorongás.

Plussz otthon gyakorold el tükör előtt minél többször. Ha tetszel magadnak, nem fogsz attól tartani, hogy mások mit szólnak...

Tanuld meg kívülről az első néhány mondatot.

Gyakorold el a ppt-t kattintgatásokkal együtt. Ne tegyél bele áttűnéseket, pörgő diákat, azt a lélegzetvételnyi időt is nehéz áthidalni gyakorlatlanul.

Mérd az időt, ne lépd túl a megadott időkeretet, nagyon zavarbaejtő, ha lefúj a tanár.

Elején cím, rövid témamegjelölés, problémafelvetés, végén "take home message" azaz egy tömör összefoglalás. Végén "köszönöm a figyelmet", ha volt segítőd, illik neki is megköszönni (azért ne legyél oscarátadógálás).

Próbáld meg elérni, hogy érdekeljen a téma. Ha átsüt a lelkesedésed, az első pár nehéz mondat után nyert ügyed van.

Szurkolok, ügyi legyél! Nekem hosszú évek múltán is a torkomban van a szívem ilyenkor, de meggyőzöm magam, hogy érdekes, amit mondani fogok, értek ahhoz, amiről beszélek és különben is tehet mindenki egy szívességet. Így sikerülni szokott:)