Befásultam, mit tegyek?

Nem tudom hány éves vagy, de sajnos ilyen a felnőtt emberek élete. :( Legalábbis az alsó- középosztályé.

Én 20 és 30 éves korom között szerintem depressziós voltam, annyira kikészített, hogy mostantól ez a mókuskerék van. Aztán majd jön a család, a gyerek, a megalkuvás és a megalázkodás a munkában, mert nyakadon a jelzálog, a gyereknek meg új cipő kell. Tudom, rohadt negatív vagyok, és igazából nem erre van neked most szükséged.

Amit javasolnék: valami hobbi, mert úgy látom a kondizás sem okoz annyira örömet, mint kéne. Melegként online könnyebb lenne társaságot találnod, biztosan vannak meleg társ(aság)kereső oldalak is.

Remélem kimászol a fásultságból. :)

1-es:

minek akkor gyerek meg jelzálog? Ne mássz bele a mókuskerékbe ha nem akarsz, ez a titok nyitja. Én sem tettem, és egyik sem hiányzik.

Kérdező:

én is próbálkoztam a konditeremmel, de nem az én műfajom, az ottani emberréteg miatt. Nekem totál nincsenek barátaim, sőt gyereket se szültem pedig az roppant nagy elvárás itthon :) úgyhogy társadalmi szempontból nincs értelme annak, hogy létezem :D

A munkámat szeretem, a kollégáimat nem.

Javaslat: célkitűzés! Nem is az a fontos, hogy feltétlen megvalósítsd, inkább az, hogy tarts valami felé. Indulj el. Aztán majd az egyik dolog hozza a másikat.

Pl én most a nyelvtanulásba vetettem bele magam (nyelviskola). Ha tele a fejem az angollal akkor fogom magam, felveszek egy kényelmes csukát és megyek az orrom után, tempósan. Gyaloglok kb 1 órát, az kifáraszt fizikailag és jót tesz a levegő is.

33N

#3 vagyok

Szuper, akkor már ketten vagyunk :) (minimum)