Mitől lesz valaki igényes, valaki igénytelen ember?

Azért ezek a dolgok nagyban függnek az egyén anyagi jólététől. Aki egyik hónapról a másikra él, az olcsó, egészségtelen ételeket eszik jellemzően. Hobbira, üdülésre nincs keret, az egyetlen luxus sokaknak a kerti bográcsozás, meg a töltött cigi. Eseményszámba megy, ha elmegy egy bevásárlócentrumba, máshová nem jár, a mozi a kultúra netovábbja. Mivel szűk körben mozog, nem törődik a fogpótlással, ad abszurdum higiéniával. Aki nehéz fizikai munkát végez, az bizony hajlamos otthon a lehető legkevésbé megerőltetni magát, ami valahol érthető.

Természetesen van ennek is szélsőséges formája, de én adott esetben meg tudom érteni, ha valakinek alacsony az igényszintje, pl. 20 év fizikai munka után nincs kockahasa, vagy ottmarad a mosatlan a mosogatóban másnap reggelig, vagy éppen nem ragyog reggelente a cipője.

Számomra egy ember megítélésének nem az igényessége a fokmérő. Például vannak emberek, akik megveszik a használt iphonet, márkás cipőben, tiszta ruhában járnak, aztán hóvégén sorban állnak a segilykéért. BMWvel járnak hétvégente diszkóba, de kuncsorognak a szociális tüzifáért. Az ilyet semmire való gerinctelen nullának tartom még egy foghijas, turkálóból öltözködő, de magát becsületes munkával eltartó emberhez képest is.