Mit szoktál csinálni ha beszólnak neked az utcán?
Ma délelőtt mentünk bevásárolni az egyik vidéki szupermarketbe. Állandóan ott lejmolják az embereket a csövesek, meg a román zoknikat árusító bőszoknyás nőszemélyek. Na mind1 ma egy csávó állt az egyik bejárat előtt, már 30 méterről kiszúrt aztán elkezdte lökni a sódert.. "hé neharagudjál tesó tudnál nekem segíteni.... " ?
Egy ideje szokásom, hogy úgy teszek mintha meg se hallanám amit beszélnek az ilyenek nekem, de ilyenkor akarva-akaratlanul is rájuk nézek, hisz hozzám szólt. Unom már a kéregetőket. Megyünk tovább befele, elmegyünk mellette anyámmal úgy, mintha meg se hallottuk volna. Aztán ez nem tetszett neki, és utánam ordibált, hogy TE KUTTTTYAA! De így kb... a pumpa felment bennem, vissza akartam fordulni, hogy nyakonvágom, de aztán gyorsan belegondoltam, hogy nem hiányzik nekem semmi büntetőügy, amikor néhány hónap múlva megyek külföldre.
Te mit teszel ha beszólnak neked ?
Az ilyeneknek kedvem lenne elmagyarázni, hogy húzzon el dolgozni, de ezekkel értelmesen nem lehet beszélni, totál látszik, hogy be vannak állva. Kidülledt szemek, bamba tekintet stb..
Te mit szoktál tenni ha beszólnak neked az utcán, parkolóban, stb ?
Egy alapvetően zárkózott ember vagyok, nem szeretek feltűnést kelteni, se fölöslegesen másokkal beszélni, így én is ezt a "nem hallom" játékot szoktam játszani. Ha köszön, visszaköszönök, de már megyek is tovább.
Viszont múltkor fordult elő, hogy - szintén nagybevásárlás, csak egy budapesti hipermarketben - gyalog érkeztem, és már mentem volna be, de pont akkor jött egy telefonom nagymamámtól, mondom oké, akkor ez hosszú lesz, inkább kint bonyolítom le nyugodt körülmények közt, úgyhogy leültem egy padra, mindentől távol, és rágyújtottam, közben beszélgettem nagymamámmal.
Odajött egy cigányasszony, hogy "szépkisasszony, parfüm nem érdekli?", köszönés semmi, telefon lóg a fülemről, letakartam, mondtam, hogy nem, köszönöm, de már szóltam is bele a telefonba, hogy "bocsi, nem neked mondtam".
Csak mondja tovább, ilyen parfüm, olyan olcsó, csak nézzem meg. Arrébb mentem, hogy hátha majd akkor keres mást, de nem, jön utánam, hogy legalább egy szál cigit adjak má', kezdtem ideges lenni, mondtam neki, hogy ne haragudjon, telefonálok. Ez ment még így egy-két percig, akkor megmondtam mamámnak, hogy majd ha hazaérek, visszahívom, asszonynak meg megpróbáltam elmagyarázni, hogy a büdös isten lova fäszába verje a parfümjeit, és nem adok neki cigit, nem azért, mintha nem tudnék, vagy nem szoktam volna, ha kérnek, de NEKI nem fogok, nem jutalmazom azt a viselkedést, hogy erőszakossággal bármit el lehet érni. A végén már üvöltöztünk egymással. Ezentúl tuti nem fogok válaszolni se nekik, mert tényleg nyugodt, csendes ember vagyok, de én még így nem káromkodtam meg üvöltöztem emberrel, ráadásul a nyílt utcán.
Szóval ezentúl elkerülök messzire minden ilyet. Semmit nem lehet elmagyarázni nekik, rohadjanak meg a saját mocskukban.
Inkább támogatok valamilyen karitatív szervezetet, ha már segíteni akarok nekik.
Látjátok, hogy milyen furcsa dolgok ezek?
Ha adsz valamennyit a kéregetőnek, akkor megköszöni szépen! De ha nem, akkor meg a pokolba kíván!
Ezek alapján megérdemli, hogy segítsünk neki? NEM!
Alapvetően úgy gondolom, hogy amit veled megtesznek, azt te is megengedheted magadnak! Ha beszólnak, visszaszólsz. A legtöbb embernek csak nagy a szája, de tettlegességig már nem menne el. Ha megütnek, akkor te is megütheted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!