Már nagyon kezdek begolyózni. Mit tanácsoltok az ilyen állapotokhoz/helyzetekhez?

12-es vagyok,előző években is volt,hogy nem mentem 1-1 nap,de ebben az évben többet lógtam,mert egyszerűen nem bírják már az idegeim. Szinte minden reggel hasfájással kelek,de nap közben is szokott fájni ha úgy van,a jó jegy szerzési kényszer ugye,+ már a gondolattól is görcsölni kezdek,hogy ott kell szenvedni,utálom ahogy órán viselkednek a tanárok,az inkább mellékes,hogy nem érdekel az anyag,de emiatt sincs kedvem ott ülni már.A matek tanár is kitalálta,hogy minden egyes órán doga,a szalagavatós tánc is kötelező,holott nem csak nekem de az én szerencsémre még jó pár embernek nincs kedve,nekem különösen,sose bírtam az ilyen táncos,bulis dolgokat,nem elég a szorongás,még táncikáljak is mintha minden happy lenne.. Nem látszik rajtam,hogy mi van,mert komor pofával nyomom végig a napot,vagy csak elhülyülök a haverokkal,de belül más van és ezt nem akarom kimutatni,ezt az álarcot meg nem vagyok képes minden nap felvenni,sajnos. Viszont mindez nem nagyon lenne a következő nélkül: Nyár elején történt egy dolog ami nagyon beütött,1 hónapig sírtam emiatt,fiú létemre,úgy ért mint egy trauma és azóta se tettem túl magam rajta,nem is tudnám,hisz olykor még szembesülök is vele és ez is jó nagy szerepet játszik a "bedepizésemben".Sőt,ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz,ez is okozza az egészet. Amikor órákon ülök ez jár a fejemben és vagy tiszta ideg vagyok,vagy nagyon letört,néha már olyan érzésem van,hogy kirohannék legszívesebben. Mert amióta megtörtént úgy érzem nincs értelme semminek. És nyilván a szüleim se értenek meg,pedig anyám tud a dologról és nyáron segített, de már ő is csak hőbörög, hogy padlón vagyok és olykor nem megyek,mert egyszerűen úgy érzem,ha bemennék,idegbajt kapnék,főleg a kedd ilyen. Ezért is szoktam olyan napot választani,mikor dolgoznak,olyankor zenét nyomok és próbálom kitisztítani a fejem,megnyugodni stb,de ez a mai kivételes. Apám ordibál és veszekszik mindenért,őt is hallgatni kell a "jobb" napokon,aztán még le is hord minden szarnak,ha megyek ha nem,tegnap is hazajöttem és azt hajtogatta,hogy úgy se fogok leérettségizni ő meg nem fog eltartani,én hülye gyerek vagyok,semmirekellő vagyok stb,pozitív energiák. Eddig 3-as tanuló voltam de kezdek már lemenni. Szerintem a legtöbb embernek vannak mélypontok az életében és úgy érzem,hogy nekem most ez az és nem tudok robot lenni,akármennyire is kéne,ilyen itthoni légkör mellett sem,állandóan az ordibálás a másikkal,szép 3-as körben,mert ők csak magukat nézik,hogy nekik milyen rossz,de összetartás az nuku