Miért van az, hogy valaki nem meri kimutatni az érzelmeit?

Ennek sok oka lehet. Ezt tanulta otthon (vagy ezt nevelték belé), ez lett a túlélési stratégiája, simán szégyelli az érzelmeit, esetleg nincsenek neki, vagy nem jó formában mutatja ki őket, kiölték belőle őket...

Szóval van pár lehetőség.

Én se szoktam nincs abba semmi, de nem ítélem el azt se aki meg ki szokta.

Nem mindenki egyforma.

Tanult viselkedés. A gyerekek teljesen normális érzelemmel jönnek a világra, egy szeretetgombóc, és nincs benne egy gátlás, hogy kimutassa,szégyelje...de az olyan szülő, aki olyan rideg környezetben nevelkedtek, nem mindig tűri el a gyermek szeretetkitöréseit. Van alkalmam látni ezt az átkot, amely generációról generációra száll "hagyjál!" "De ő úgy szereti veled nézni a tévét" "rámtehénkedik!"

Szeretne édesapja közelében lenni, a gyerek nem érti ezt a generációs átkot, és nem könnyű ám szakítani vele.

Persze olvastam, hogy a szeretetnyelve mindenkinek különböző lehet, de a gyerek, ha még normális igényli a simogatást. Tehát az a szülő, akinek a szülei is ridegek voltak, nagy eséllyel lesz szintén rideg a gyermekkel, hibáztatni nem lehet, mindent a családi minta szerint kerül kifejezésre.

Persze vannak normális családok, ahol az érintés mindennapos, és amikor a fiú megérik cikinek érzi, ha az anyja nyilvánosan megpuszilja...(láttam egy filmben)